Mátyás király és a kolozsvári bíró
– Heltai Gáspár krónikája nyomán –
Igen okossággal vigyázó ember volt Mátyás király. Ha valakit megvádoltak előtte, vagy a kémek valami hírt hoztak neki, nem mindig hitte el a beszédüket, hanem hitvány ruhába öltözött, és kiorozkodott az udvarból, mert mindent sajátszemével akart látni.
Egyszer Budán a kapások közé állott, úgy akarta meghallani, hogy mit szól a község felőle.
Mátyás király álruhába öltözött Erdélyben is, amikor Hunyadon elorozkodott a seregtől, és bement Kolozsvárra. Ott a városban mind alá-fel kerengett, aztán a mészárszékbe ment, ott leült, és lógatta a lábát.
A mészárszékkel szemben lakott a bíró, aki a jobbágyokkal sok tűzre való fát hozatott, és azt a kolozsvári szegény néppel felvágatta. Ezután a poroszlókkal bekergette a népet a piacról, hogy a fát hordják be a bíró udvarába. Így talált az egyik poroszló Mátyás királyra is, aki a mészárszékben lógatta a lábát. Azt mondta a poroszló az álruhás királynak:
- Gyere, te simaorrú, hordj fát!
Kérdi Mátyás király:
- Hány pénzt adsz?
Azt mondta a poroszló:
- Ebet adok!
Azzal jót vágott válla közé a botjával.
Akkor Mátyás odament a bíróhoz, és megkérdezte tőle is:
- Mit adsz, hogy be segítem a fát vinni?
Mondta a bíró:
- Co el, agg eb! Hordjad a fát, mert mindjárt megkékül a hátad!
É szegény Mátyásnak váltig kellett a fát hordani.
Hordás közben három hasábfára felírta a nevét veres krétával. Aztán elorozkodott onnan, és visszament Gyaluba a sereghez.
Harmadnap a király eljött Kolozsvárra. Most már királyi ruhában érkezett, s elhívatta a kolozsvári bírót meg a tanácsot.
Amikor szemben állott a bíróval, megkérdezte tőle:
- Hogy áll a város? Épül-e vagy sem? Nyomorítja-e a szegénységet valaki vagy sem?
Felelte a bíró:
- Felséges urunk, a te felséged oltalma alatt jó békességben vagyunk, nincsen a szegénységnek semmi panasza.
Akkor azt parancsolja a király a katonáknak:
- Hányjátok szét azokat a farakásokat! Találtok a hasábok között hármat, azokra veres krétával a nevemet felírtam. A három hasábot mindjárt ide hozzátok! Fogjátok el a bíró poroszlóit, azokat is hozzátok ide!
Futnak a katonák, hajigálják a hasábokat, kettőt mindjárt meg is találnak.
Akkor a király azt mondta a bírónak:
- Hol vetted ezt a fát? Mondd meg!
A bíró azt mondta:
- A jobbágyokkal hozattam.
Kérdezte a király:
- És kicsoda vágta fel?
A bíró csak hallgatott, nem mert szólni.
De a király rákiáltott:
- Mondd meg!
Akkor azt mondta a bíró:
- A városbeli szegény nép vágta fel.
Kérdezte a király:
- És kicsoda vitte be az udvarodba?
De már erre nem felelt a bíró. Megfelelt helyette a király: elmondta, hogy s mint történt a dolog. Aztán ismét a bíróhoz fordult:
- Te hamis bíró, agg ebnek mondottál, és meg akartad kékíteni a hátamat, amiért fizetést kértem a fahordásért. Ezekkel a fákkal a hátamon kellet felhordanom. ihol a kezem írása rajta vagyon: meg nem tagadhatod. Mi nem jobbágyul adtuk a szegény népet és a falukat a városokhoz, hanem gondviselésül terhét raktuk rátok. Azért hát, te hamis, kegyetlen bíró, most ítélet alá kerülsz! Sok törvénytelenséget műveltél, szememnek láttára a népet hamisan megraboltattad, azért akasztófán volna a helyed. De ezt a szégyent hazámon nem művelem, azért elrendelem, hogy harmadnapra fejedet elüssék.
Te pedig, lator poroszló, törvénytelenségek hóhéra, amiért a szegénységet így kínoztad, és énnekem megütötted minden ok nélkül a hátamat, és ebbel kínáltál engemet és a szegényeket, akasztófán végzed az életedet!
A király ítéletét mindenki helyeselte. Sokáig emlékezett rá a szegény nép, mondotta is halála után: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.!”
