Reményik Sándor: Kisasszonynapja március havában
Újra indul a sok nehéz vonat;
Újra lobog a búcsúkeszkenő:
Egyetlen zászlónk, ami megmaradt.
Újra indul a sok nehéz vonat.
És a sínek, a szörnyű vas-erek,
Amiken át a vérünk elszivárog:
Komoran döngenek.
Újra lobog a búcsúkeszkenő,
A Fellegvár be szívszakadva nézi,
S be némán nézi a Felek-tető,
Újra lobog a búcsúkeszkenő.
Kisasszonynapja márciusba tévedt.
Nézzétek e tavasszal búcsúzó,
Ősi fészkét elhagyó fecskenépet.
Kisasszonynapja márciusba tévedt.
Mint Pókainé drága fiait:
Ők se tudják, hogy melyiket szeressék:
A szabadságot ott, – vagy a hazát itt?…
Mint Pókainé drága fiait.
És aztán mégis indul a vonat
És mégis leng a búcsúkeszkenő:
Egyetlen zászlónk, ami megmaradt.
Kolozsvár, 1922. márc. 13.