Radványi Sándor: Márciusi zsoltár

   Kigyúlad a föld szíve újra és a márciusi szél
csodákat művel…
   Ibolyák fakadnak a berkekben s a zsendülő
tavasz új igéket termel minekünk!
   Még élünk…élni is fogunk!...értsétek
meg: nem haltunk meg!
   Petőfi, Vasvári erőt adnak nekünk, s haló po-
raikból kél az új ének: a márciusi zsoltár…
   A Hargita üzen, a Kárpátok megremegnek e
napon s a Retyezát fennen orgonázza: Soha!
   Tűz fakad az Oltban és a Marosban…s
a messzeségben a kassai dóm felfigyel a már-
ciusi zsolozsmára!
   Gyóni Géza a magyar határon áll: hangjá-
val nem bír sem cseh bilincs, sem oláh bocskor!
   A hegyek zúgása, a folyók morajlása is azt
hirdeti nekünk: Feltámadunk!
   Márciusi virágfakadásban, a szabadság szel-
lője zenél új éneket, a Tisza könnytől árad s Ko-
lozsvár felől idehasít Mátyás csatakiáltása.
   Arad a 13 vértanúról álmodik. Pozsony a
szent koronáról, a máramarosi hegyek drága
gyöngyként sírják a magyar bánatot.
   Magyarok ne essünk kétségbe! Velünk az Úr!
   A magyar éjszakában, a feltámadás csillagos
útján, Csaba serege vágtat, minden sírhalom
alól egy-egy magyar honvéd kél fel, s szívét –
lelkét újra hazájának áldozva fel, harsányan
kiáltja: Előre!
   Volhynia felől új riadót zendít a szellő s a
Doberdó síkján dobpergésbe vegyül a magyar
csatakiáltás harsonája!
   Magyarok! Ne essetek kétségbe!
   Dalol a márciusi szél…új magyar világ
hajnalán felcseng a márciusi zsoltár égbezengő
szava: Talpra magyar!

Görög - Katolikus Szemle, 1933. március 19.