Puszta Sándor: Egry
almafény az almafákon
a tó fölött aranysátor
sorsod sorsunk rárogy a világra
bévülről fújó szél
bévül való lárma
a színek inaszakadtak
tanítottad őket járni
a csillagok a víz alá buktak
merted ki őket
tanítottál tócsákat fényleni
rigókat szállni
visszafele nincs is út
csak égfele botorkálni
lekéstem temetésedről
te is csaknem elkéstél róla
találkoztál már Vele
Ő is ilyen csónakban állott
látom jössz most is felém
az élet fegyencruhája rajtad
köhögsz köhögsz
jön feléd Magyarország
nádason túli birodalmad
megtapogatod fejed körül az aranykarikát
s lassan a holdra akasztod
1975