Orosz Iván: Gyóni Géza visszajött
Álmodni ő is itt tanult, ahol
a liget is bús bánatról dalol.
Itt ismerte meg a sok szent csodát,
az álmodások tündéri honát.
Itt szerette meg ezt az életet,
itt zengte el az első éneket,
mely fájó, borús sejtelemről szólt;
s ha kellett Caesarral is dacolt.
De kürt riadt, zúgtak az elemek,
valóra váltak a bősz sejtelmek.
és ment ő is karral és dallal,
és harcolt a szörnyű zivatarral.
Lengyel mezőkön harci dala szólt,
új erőre kapott az élő, a holt.
Kálváriáját dalolva járta,
dalától zengett a véres várta,
csattogott a gránic, míg őrködött
magyar katonák, s Máriák fölött,
míg egyszer rátört a szörnyű álom:
rab lett a havas lengyel határon,
rab lett az ólmos Szibériában
rabok rabja pokloknak poklában.
Míg egyszer egy borús téli este
megpihent a szíve és a teste.
És azóta lelke itt kóborol
e csonka honban sírva valahol.
Talán Gyónon, ahol született,
vagy Szarvason, hol úgy szeretett
dalt lesni a Körös füzesében
egy rigótól, a magány csendjében.
Lelke most is itt van valahol,
az estben egy régi dalt dalol
és nem talál nyugalmasságot,
harcban áll, bár békére vágyott.
1935