A tiszttartó leánya, Halasi

A tiszttartó leánya
Magyar népköltés

Kéri pusztán, az endrődi határban,
Leveledzik a nagy hársfa javában.
Hej! endrődi határ öreg hársfája,
Búsulni jár a kis bojtár alája.

Éjfél után három óra az idő,
Furulyaszó hallik onnan messziről,
Száll a nóta, berepül egy ablakon:
Ne aludjék, ébredjen fel kisasszony!

Kinyílik a tiszttartóház ablaka,
Selyemhajú kisasszony néz ki rajta.
Én Istenem, azt gondolja magába,
Mért vagyok én a tiszttartó leánya!

In: Endrődi Sándor: Magyar népballadák

Halasi
Magyar népköltés

Mi esett, mi történt Gintli pusztájában?
A Gintlit meglőtték maga kastélyában.
Halasi, Halasi kár volt eztet tenni,
Gintlit kirabolni, pénzét el nem venni.
Kár a sárga csikót nyereg alá venni,
Kár a vén embernek csikó-lóra ülni.
Kár a gyönge csikót a rúd mellé fogni,
Kár a szegény legényt katonának fogni.
Katonává lettem, de nem kevélységből,
Szolgáltam a császárt, de kénytelenségből.
Összecsődítették a sok látványságot,
Hogy ezek ölték meg a nagy uraságot.
Paks város mezeje egészen fekete,
De szép egy pár testvért akasztottak benne.
Az egyik azt mondja: önkéntes katona,
A másik azt mondja: Noszlopi honvédja.
Kedves jó barátim, rólam tanuljatok,
Hogy urakat ölni el ne induljatok.
Mert ha elindultok, majd tik is így jártok,
Még csak harangot se kondítanak rátok.

In: Endrődi Sándor: Magyar népballadák