Magas a partja…

Magyar népköltés

«Magas a partja, friss a víz benne,
Itasd meg, rózsám, lovamat benne!»
    «Jaj nem itatom én,
    Mert kicsiny vagyok én,
        Félek én tőle.

A tel lovadnak hegyes patkója,
Ha közel mennék hozzá, megrúgna;
    Jaj nyomorék lenné,
    Férjhez nem mehetnék,
        Meghalnék búmba’!»

«Ne félj, galambom, lovam nem hamis,
Szelíd vagyok én, szelíd lovam is.
    Nem rúg, nem haragszik,
    Ha friss vizet iszik, –
        Megnyal tégedet.»

«No hát galambom, majd megitatom,
S ha engem megrúg, lelked okolom;
    Majd jól megitatom,
    Jó fűre is hajtom
        Kedves angyalom!»

In: Endrődi Sándor; Magyar népballadák