Farkas Imre: Édesanyám
1894 március
Hogyha már erőm fogyni érzem
S bú föllege borult le rám,
Csillagsugár tört át felhős égen…
Egy gondolat erőt adott nékem:
Te voltál az, édes jó anyám.
Kedves arcod, bánatos, szép szemed
Csillagként fölöttem lebegett,
Az volt szívem, az volt lelkem álma
Az volt lelkem-szívem forró vágya:
Kis lakunkban élhetni veled.
S jó az Isten, visszahozott újra
Meghallgatta forró, hő imám
Falun vagyok, árnyas kis falunkba’
Visszatértem csöndes kis lakunkba – –
Visszatértem hozzád, jó anyám.
1930 március
Amikor én e verset eldaloltam,
Még gondtalan, még vidám gyerek voltam,
Úgy indultam az élet hajnalán –
De most sem tudnám eldalolni szebben
Oh, hisz’ akkor még együtt voltunk ketten
Én édes jó anyám.