Szathmáry István: A magyar könyv
Attila kardja szent örökség,
Évszázadok dicső sora:
Vívtunk tatárral és törökkel
S voltunk az Isten ostora.
E drága föld mártírok sírja,
Szabadságért, jogért csatáztunk…
Bús papjainkban így vigasztal
A magyar könyv, tudós barátunk.
A könyv a szellem hősi kardja,
Nézzétek Mátyás udvarát.
Tudósok, költők pantheonja/1/,
Mely ránk vetíti sugarát.
Hatalma, kincse porba omlott,
De ha ódon Corvinát/2/ látunk,
Szívünk dobog a büszkeségtől:
A magyar könyv dicső barátunk.
Históriánkat vérrel írtuk,
S így múltak el a századok,
De Zrínyi Miklós eposzában
Már szebb jövendőnk fölragyog.
Majd jő a lant, s a toll brigádja,
Amely világgá zengi gyászunk,
S a daltermő lelkünk száz csodáját,
S a könyv lesz leghívebb barátunk.
És jött a gárda: mesemondók,
Tudósok, költők tábora,
És a magyar név oly dicső lett,
Minő nem volt még tán soha.
S hogy Mikszáth, Jókai mesélt itt,
Hogy itt dalolt Petőfi nálunk,
Jól tudja Párizs, tudja New York…
A magyar könyv legjobb barátunk.
Ha bánatunk van, megvigasztal.
Üres a lelkünk…? Megjavít.
Szerelmesünk szívébe lopja
A bús poéta dalait.
És édesebb lesz úgy a csókja,
Ha alkonyatkor elvitázunk
Egy-egy meséről, röpke dalról…
A magyar könyv meghitt barátunk.
És él a gárda. Halhatatlan.
A tolla: kard, sisak, paizs,
S nem egy bizony kolduskenyéren
Tengődve álmodik ma is
Királyi álmokat, meséket…
Mártír apostokokra várunk?…
Ó jaj nekünk, ha ő is elhagy…
A magyar könyv örök barátunk.
/1/ Pantheon: itt gyülekezet serege.
/2/ Corvina: Mátyás király hollós címerével könyv.