Mentes Mihály: Pünkösdhétfőn

Egy darab ég ragyog az ablakomba,
Kék és felhőtelen.
A szívemet felhőbe fátyolozza
Borongós sejtelem.

Jó volna tüzes nyelveket csodálni,
Ahogy ránk hullanak.
Már délután van. Megint csoda nélkül
Hull sírjába a nap?

A székesegyház tarka sokasága
Cikáz szemem előtt.
Igaz-e, hogy a Tűz, a Láng, a Lélek
Ma a lelkünkbe jött?

Igaz-e, hogy megfényesült a lelkük,
Szemük kék égbe lát
S megtárul lassan-lassan a hitüknek
A szebb, igaz világ?

S hogy mind, amit az érzékek hazudnak
(Boldogság, gyötrelem)
Elmúltak; a jövendő örök élet
Nekik boldog jelen?…

Az egész ég ragyog az ablakomba,
Kék és felhőtelen…
S egyetlen szívbe sem tud belelátni
Szegény vaksi szemem.