Szunyoghy Farkas: Rádió a sárban

B. Balog Márton tanyája városnak úgynevezett szőrtűi határrészében volt. Röviden így mondják ezt: a Szőrfű. Nevét hogy honnan kapta, nehéz volna eldönteni, mert a rajta termő fű ugyan igen hasonlít a sertéhez, de egy vonással sem alábbvaló, mint például amilyen a város alatti szikes legelőkön terem. Aztán a többi határrész nevét sem lehet okosan megmagyarázni, ahol pedig érthető, például Marjalaka, Kunkolbász, Túrgony… tengernyi szenvedés parázslik elő a történelem hamuja alól: tatár, török, német, rác dúlások nyomán földszínéről letörölt, hajdan virágzó községek neveit őrizte meg ezekben a szájhagyomány.

    B. Balog Márton tanyán lakó öreg gazda volt. Rendesen fordítva szokott lenni. A fiatalok élnek kint, az öregek pedig a városba húzódnak. Ennek a fordított helyzetnek több oka van. Egyik az, hogy az öreg alig van túl a hatvanadik esztendőn, s magabíró ember még. A másik pedig az, hogy olyan farkasgégén eresztett természete van, hogy teremtett lélek nem állja sokáig – ha nem kénytelen vele. Józanabb pillanatjaiban belátja ezt jómaga is és mikor lányát férjhez adta, fiát megházasította, kivitette magát a tanyára hamarosan.

    Hamarosan, de nem mindjárt. Előbb még másfél esztendeig tartó, csihép-puhés hónapokkal keserítette a fiatalok életét, csak aztán mondta ki a boldogító határozatot: Nem küszködöm veletek, kiköltözöm a tanyára.

    Úgy is tett. Megfogadta gazdasszonynak Kiss Terkát, ami nem volt szép tőle, s badarság is volt, lévén Terka kerek harminc kis esztendővel fiatalabb nálánál és ha a világ szájára lehet valamit adni, szó fért az erényéhez, de ezt még említeni sem lehetett az öregnek.

    A gazdálkodás minden munkáját a fiatalok végezték. Kimentek vasárnap délután a tanyára, hazamentek szombat este, sőt szorgos időben csak vasárnap hajnalban. Nagy teher volt ez, de az öreg nem engedett beleszólást semmiféle dolgába. Mindenki tudta különben, hogy ez a tanyai élet tulajdonképpen búvás volt a világ szája elől.

    Nyáron, a szép nyári napokon, meg tavasszal jól is volt ez, de mikor az őszi esők leestek s a Szőrfűben csak a madár járt, mert az agyagos sár ragadósabb volt minden földön járó alkalmatosságnak és mozgó embernek-állatnak, mint a csizmadia tálában bűzösödő csiriz, unalmasabbá változott a világ. B. Balog uram állotta a sarat is, az unalma is. Mikor kinyitotta reggel a szemét, rágyújtott a pipára – és fújta estig. Késő estig, amíg le nem feküdt. Mikor kedve úgy hozta magával, egy-egy pohár borocskát leeresztett. Pipaszó mellett, borospohár mellett elnézegette az álmos, nehéz fellegek suhanását, a tanyája előtt elömlő sártengert, amit vicinális útnak csúfolnak a megyénél… aztán beszélgetést kezdett gazdasszonyával. Az asszony már nehezebben állotta ezt az egyhangúságot. Mentül jobban beszorította az idő a tanyába, annál nagyobb mehetnékje lett. Ide kellett menni, oda kellett menni, innen ecetet kért, onnan gyömbér virágot, csak az unatkozó asszonyi találékonyság tudná felsorolni mimindenért szomszédolt Terka asszony.

    Zörög is a gazda: De rád jött, hékás, a jösszmékelés. Ha bemegyek a városba, felrakatom a Liliomszájú zsidó boltját a szekérre, hogy legyen mindened.

    - Hiába hozza el kigyelmed az egész boltot, nem ér az semmit.

    Csodálkozik az öreg: Netene, mi ütött beléd?

    - Semmit –rántja meg gömbölyű vállát az asszony.

    - Azért mondom, ilyen dolgod, mióta a világon vagy, nem volt, de nem is lesz hát jól teszed, ha megbecsülöd.

    - Unom magam.

    - Unod magad? Azt a fűzfánfütyülő mindenségét az öregapádnak, hát ha unod, kezd elölrül!

    - Maga azt nem érti. (Mikor senki nem hallotta, szegre akasztották a gazduram titulust.) Én nem bírom tovább ezt a rabságot. Én elmegyek.

    - Elmész?… Majd megmondom, mit csinálsz, csak bolondokat beszélj.

    Az asszony fityogni kezdett. Az öreg dühös lesz, meg is szeppen. Mi lesz, ha itt hagyja?

    - Beszélj hát, mit akarsz? Mit kívánsz?

    - Muzsikát akarok hallgatni, újságot akarok olvasni. Vágta ki az asszony egy szuszra a bámuló B. Balognak.

    - És ezt te mind itt, a Szőrfűben akarod?

    - Itt ezen a szent helyen, ha kigyelmed azt akarja, hogy magával maradjak.

    - Te, Terka te, a Fiastyúkot ne hozzam le az égről, hogy azt ültesd meg kotló helyett?

    - Nem, nem. Nem kívánok én sem lehetetlent, sem bolondságot. Vegyen nekem rádióskatulyát, amilyent a városban árulnak.

    Az öreg hallott már beszélni a rádióról, de csak ostoba fecsegésnek, hiábavalóságnak tartotta. És itt van ni! Ez a bolond asszony nem ráköti magát?

    - Nem igaz az, hékás, csak ámítják az emberek egymást. Olyan skatulya, aki beszél, dalol, muzsikál drótnélkül, nincs is!

    - Van bizony. Fülemmel hallottam a múlt héten. Nájmanéknál. Míg a petróleumot mérték, meg a sót. Olyan szépen húzta a cigány, hogy soha se hallottam szebbet.

    - Gramafon volt az, te.

    - Ugyan, hagyja el, ismerem én azt is. Ez egészen más.

    Eltartott a rádión való alkudozás pár hétig, de a vége az lett: Ha három mázsa búzából kitelik, Isten neki, megcsináltatom azt a rádióskatulyát. S mivel megcsinálták ennyiért, hamarosan ott fényeskedett a szőrfűi tanya udvarán a magasra nyesett akácfák között az antenna-huzal.

II.

    Vendég van a tanyán. A városból a fiatal gazda, meg néhányan a szomszéd tanyákról. Disznótor van. A munka elvégezve, minden feltakarítva, az ízletes vacsora az asztalon párolog. Fűszeres és zsíros illatok úszkálnak a levegőben. A boglyakemence erős meleget áraszt a szobában – künn sincs hideg; a sok kalács, pecsenye, hurkasütés, mint ilyenkor szokás, nagy fűtést kívánt. Bizony a házigazda, a vendégek is ingujjra vetkőztek, úgy ülnek a dúsan megrakott asztalnál. A rádióról beszélgetnek.

    - Mondom, szomszéd, nincs ennél okosabb szerszám, akárki találta is fel. Mert nézzék, van ennek egy gombja, aztán ha azt csavarom jobbra, csavarom balra, muzsikál, beszél, nótáz, kacároz.

    Kételkedve hallgatják az öreg áradozó beszédét.

    - Mókása kedvében van szomszéd, nem lehet az! Merthogy dróton elmegy a hang, a világosság, az lehet. Azt hiszem, mert láttam is, hallottam is, meg aztán ott van a drót, azon szaladgálhat, amerre lát, vagy ahova irányítják. DE hogy azon a szál dróton, amelyik a kigyelmed kútágasától a tanya kéményéig van kifeszítve, aztán egy kis fúrt lyukon erről a drótról belötyög egy másik szál drót, mert úgy lötyög ez a házba bejövő szál, mint mikor az asszonyok ruhaszárító kötelét fújja a szél, hogy ezen a pár méternyi dróton hallani lehet Budapestről cigánymuzsikát… ebben már szomszédom, szavammal ne sértsem, Tamás vagyok.

    - Csak tamáskodjék, szomszéd uram, nyugodtan tamáskodjék. Vacsora után megtapasztalja tulajdon fülével mindenki.

    Asztalbontás után B. Balog gazda nagy ceremóniával helyezi a rádiószekrénykét az asztalra. Eligazítja a csavarokat s szól: Vegyék kigyelmetek a hallgatót a fejükre. Igazítsák a fülükhöz. Így ni. A hallgatót lehet a szárán feljebb, lejjebb csúsztatni, akkor aztán nem szorít. Először azonban még egy pohár bort igyunk meg. Gyantázzunk!

    Hangzik a rádió. Kurina Simi cigányzenekara kíséretével magyar nótákat énekel valaki a Stúdióból. Szép bariton hangon, régi magyar nótákat.

    Lehullott a rezgőnyárfa ezüst színű levele.

    Utána másikat, frisset, szépet egyfolytában… akár valami lakodalomban.

    Kialudtak a szájban lógó pipák. Az asztal körül foglalatoskodó gazdasszonyt is szigorú tekintettel utasították: Csitt! Ne mozogj!

    Parázsló szemmel néznek maguk elé s látszik arcukon a zene okozta nagy gyönyörűség. Hirtelen megszakad: Halló, Halló! Tízperc szünet!

    A hallgató kagylók lekerülnek a fejről. Döbbenetes csend.

    - Tud ám! Tegyék fel a hallgatót, figyeljenek. Ez az óra meg Bécsben ketyeg. Hallják?

    - Bécsben ketye3g?

    - Ott ám. Figyeljünk csak, mindjárt kalatyolni fog németül.

    És úgy lett.

    A fiatal Balog bemondja: Most a pontos időt jelentette. (A nagy háborúban ragadt rá német szó, hosszabb ideig a németekkel együtt harcolt a francia fronton.) Kilenc óra két perc. Megigazíthatják kigyelmetek az órákat.

    - Nem sok szükségünk van nekünk itt az órára.

    Beszélgetés, bámulás: Mégis huncut a német, mit ki nem talál!

    - Hát igazán fortélyos szerszám ez a rádió, sokat ér, nagyon sokat ér, de ha az éjjel felfagyna az út, az még többet érne.

    A fiatal B. Balog tódítja: Azt bátyám, kigyelmetek nem is tudják, mennyit érne a fagy. Azt mi tudjuk bent a városban. Már alig van almozásra szalmám. De nem csak nekem, másnak se. Négy ökörrel se tudtunk haza húzatni egy kis csihe rakományt a lógerból. Sok gazdának nincs annyi szalmája otthon, hogy disznóperzseléshez elég lenne.

    Folyik a beszéd tovább.

    - Hát mi, itt künn? Mi meg nem tudunk bevergődni a városba. Gyalog ember csak beóvakodik a hátas földeken, árokpartokon, de szekérrel sehogy.

    Majd visszatérnek az ördöngős találmányhoz. Hogy még ilyent! A nagysemmin keresztül ide talál a cigány hegedűjének hangja, a bécsi órának a ketyegése. Aztán odakünn semmi sincs. Legfeljebb úgy sír a kifeszített drótja, mint szélben a telegráf. De hát az más.

    A fiatal Balog komolyan magyarázza: Csodálatosnak elég csodálatos, különösen kigyelmeteknek, de mink a nagy háborúban már használtuk javában a drótnélküli sürgönyt. Kidugtak a drótnélküli telefonisták kocsijuk tetejére egy tolókás vascsövet és mindjárt szedték vett-adták a híreket a világ minden szeglete felé. Úgy irányzom, ez is tulajdonképpen csak az.

    Hallgatnak…

    A tamáskodó szomszéd indul haza. Felöltőzik, majd kicsinylően taszítja meg a rádió szekrényt: Keveset érő szerszám, azt mondom rá. Egészségrontó. A méreg fojtogatna, mikor hallgatnám. Nézzék, kigyelmetek, olyan ostoba helyzetben élünk, hogy az országunk kellős közepén az órámat megigazíthatom a tőlünk sok száz kilométerre levő bécsi óra szerint, de beteg gyerekemhez orvost, patikát a tíz-tizenkét kilométerre levő városunkból csak akkor hozhatok, ha Isten Őszentsége felfagyasztja a sártengert. Vágja földhöz kigyelmed, Balog szomszéd, nem nekünk való ez még. Jó éjszakát.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf