Dömötör Pál: Az őszi esték
Itt vannak már az őszi esték.
Szép őszi esték, csendesek.
Több jut az életörömekből
S az életrajból kevesebb.
A nap nem oly fárasztó hosszú,
S nem oly rövid az est nekem;
Oh, még inkább tiéd vagyok most,
Édes családi életem!
Rég elszállott a gólya, fecske,
A lég olyan hűvös, hideg!
Mi is beljebb húzódunk mostan
Fészkünkbe – és s az enyimek,
Megadja azt a kandallóláng,
Mit a nap fénye megtagad,
S madárajk még fölül nem múlta
A vidám gyermekajkakat.
– És folynak a szép őszi esték…
Olyan vidáman, csendesen, –
Mind oly szelíd! s mindegyik mégis
Nyomot hagy szívem s lelkemen.
Lelkemben csak az álomképek,
Szívemben csak a szeretet:
Mellettem ifjú feleségem,
S körültem játszó gyermekek.