Deák Mór: TOMPÁN PUFFAN
Tompán puffan a körte a földön,
szeptemberedik már ez az ősz.
Prés leve jön vele,
ha akiből jön,
botot dob, hazabaktat a csősz.
Népöreg ország,
hazaöreg nép,
őszeiben sebesül a magyar.
Szólani szőlő, szólani szilva,
férgesedik vagy azt is akar.
Hajlik a kordon, hajlik a sorra,
térdeire a szedő lebukik.
Ez van a földön,
szemre se jó jön,
itt csak a semmi fürtösödik.
Hallgat a pince, igenel mindre,
teljen a hordó és a pohár.
Gyűlik a lőre,
határidőre
magyar magyarra töröktatár.
Tompán puffan a nappal az éjre,
holdul a nap, mert naplik a hold.
Jó nekem itt
és tetszeni végre.
Lesz, ami lesz és lesz, ami volt.