Szelestey László: Sír a kis galambom

Sír a kis galambom,
Sírok én magam is:
Sírunk mind a ketten,
Igen keservesen.

Anyám, édes anyám,
Mért üldöztél engem?
Mért nem hagytad ezt a
Kis leányt elvennem?

Hadd lett volna szívem
Megvigasztalója,
Arany álmaimnak
Arany pillangója.

Elhervadt a vidék,
Bús a falu tája:
Hallgat a furulyám
Szomorú nótája!

Mintha a mezőben
Minden fűszál sírna,
S minden bokor szívem
Temetője volna!…

Ne sírj, rózsám, ne sírj!
Hej, úgyis hiába:
Nem lát engem soha
Édes anyád háza!