Szász József: Lilla
Az én Lillám, mint a tói
Récepipe, olyan vad:
Nem voltak még csábítói,
Szíve tiszta és szabad.
Sikamló, mint a zúgónak
Körén játszó halfiú,
Mely a legsűrűbb hálónak
Lukain is átal bú.
Olyan ő, mint a májusi
Rózsabimbó kebele,
Amelyet a szép ciprusi
Isten asszony nevele.
De hogy oly szép elég nagy kár,
Mivel olyan csintalan:
Óh csak lenne szelídebb már, –
Nem szeretnék hasztalan.