Lampérth Géza: Csak azért!…, Mulandóság, Nem lehet!
Lampérth Géza:
Csak azért!…
Virág itt csak azért nyíljon,
Aranykalász azért ringjon,
Csók, üdvöt csak azért adjon…
Nádfödeles kicsi házban.
Kúriában, palotában
Bölcső itt csak azért rengjen,
Nóta, pohár azért csengjen, –
Csak azért!…
Aki magyar, tudja: mért!
Hűnek szívet azért tárjunk,
Hűtlen azért sújtson átkunk!
Azért forrjon szívünk vágya,
Azért esdjen imádsága…
Az agyunkba’, a markunkba’
Azért égjen kemény munka.
Azért álljon készen kardunk,
Azért éljünk, azért haljunk! –
Csak azért!
Az Isten is tudja: mért!
Lampérth Géza:
Mulandóság
A roskadó szép Velencében
Egy, vén palotát néztem, nézetem.
A lángész sugárzott le róla,
Nagy mester volt az alkotója.
Kopott, fakult már rajt a márvány,
Roggyant az erkély, dűlt a párkány…
S míg néztem, hallgatván a csendet,
A múlt szellője körüllengett.
– Hol a nagy mester és hol vannak
Nagy urai e büszke laknak?
– Hang nélkül felet a kérdésre:
A mulandóság bús érzése…
Tovább indultam csendben aztán.
S ím, viruló olasz lány
Hajolt ki az ablakból éppen –
Piros rózsa fehér kezében.
Reám mosolygott… Én megálltam,
S a vén falakon írva láttam:
– Mulandó minden itt e földön,
Csak a virág nyit mindörökkön!
Lampérth Géza:
Nem lehet!
Orvok cselén tőrbe estünk,
S vérzik bár a lelkünk-testünk,
Föl a szívvel, magyarok!
Föl a szívvel, föl a fejjel.
Csecsemő az anyatejjel,
Aggastyán lecsukó fejjel
Reményt egyék és dacot!
Férfi minden korty borában,
Nászünnepén, gyásztorában
Azt igyék!
Pap, ne hirdess más igét!
Ne zendíts mást, dal s ima
Az ég magasaiba…
Verejtékünk, vérünk, könnyünk,
Kaszánk, ekénk, kardunk, könyvünk,
Hegedű és zongora,
Tárogató, orgona –
Egy szent magyar harsona –
Harsogja be a világot:
– Igazságot! Igazságot:
Szabadságot, boldogságot.
Fényt, napot és életet!…
Ezer harcba, ezer vészbe
Kit egy csillag tiszta fénye:
Honszerelme vezetett,
Keleten volt Nyugat vértje,
Éltét, vérét nem kímélte,
Orvul tőrt sohsem vetett,
Szent jogáért, igazáért,
A hitért, s a szabadságért,
Csak vérzett, csak szenvedett…
Mert elárvult, mert védtelen,
Mert elárvult, testvértelen,
Elesett –
Széjjeltépni, megöletni,
Bitor kézre koncot vetni
Nem lehet egy ezeréves
Nemes népet, dicsőséges
Nemzetet…
Nem lehet! Nem lehet!