Muskátli - 2017. október

Melléklet jó gyermekeknek

Immáron a 2017/2018-es tanév kezdetével a Muskátli a negyedik évfolyamába lépett. A világháló segítségével a Pósa Lajos költő, szerkesztő szülőfalujából szállnak továbbra is a jó gyermekekhez és örökgyermekekhez a szebbnél-szebb versikék, mesék, megemlékezések.

A nemesradnóti Lidike Pihenőház alkotóműhelyében ez esztendőben is Az Én Ujságom hasábjait lapozgatva kerülnek elő az értékes írások. Így a mai kor vívmányainak köszönhetően ismét elérhetőek az oly kedvelt képes gyermeklap válogatott részei itt a www.szozat.org elektronikus lapon.

A Muskátli II., II. és IV. évfolyama nyomtatva is megjelenik. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.
Keressetek bennünket a facebookon is https://www.facebook.com/posa.emlekere a Pósa Lajos Emlékére oldalon.

2017. október / IV. évfolyam / 2. szám

Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

HÓNAPVERS

Pósa Lajos:

őszi harmat

Őszi harmat

Őszi harmat hull az aradi mezőre,
Aradi mezőre: gyászos temetőre.
Tán nem is harmat az, nem az ég harmatja:
Millió magyar szem könnyeit hullatja.

Felhők közül néz az őszi nap sugára
Aradi vértanúk koszorús szobrára.
Szül a tizenhárom: „Nem haltunk meg! Élünk!
Itt van már Kossuth is, csillagunk, vezérünk!”

Forrás: Az Én Ujságom, 1909. október 10., XX. évfolyam, 41. szám

EMLÉKEZÉS

Balogújfaluban is
kitárta védőszárnyát a turul

A Rimaszombati járásbeli Balogújfalu fennállásának 590. évfordulója alkalmából ünnepi falunapot szervezett. A jólészi polgármester, Barci Ferenc, akinek felesége a községből származik, új templomajtót és turulszoborot adományozott a gyülekezetnek és a falunak. A képviselő-testület pedig megajándékozta az egyházat az új kerítéssel. Az ünnepségre a jólészi kórust és zenekart is meghívták, akik a nagybalogi Szivárvány énekkarral együtt emelték az ünnepség színvonalát.
A turulszobor avatáskor Pósa Lajos versét szavalták.
http://felvidek.ma/2017/09/balogujfaluban-is-kitarta-vedoszarnyat-a-turul/

Pósa Lajos:

Szeresd ezt a földet!

20050919magyarors1

Szeresd ezt a földet,
Ahol bölcsőd ringott,
Hol először tűztél
A süveged mellé
Rózsát, rozmaringot.
Mosolya, illata
Sírodba kísérjen …
Magyar föld szülötte
Lótuszért, pálmáért
Hazát ne cseréljen!

Tán derűsebb, kékebb
Másütt a menny boltja:
Sugarait a nap
Nagyobb verőfénnyel,
Pazarabbul ontja.
A hold is, csillag is
Szebb talán az égen …
Magyar föld szülötte
Ragyogóbb csillagért
Hazát ne cseréljen!

Ne hallgass a tenger
Gyöngytermő habjára,
Visszasír füledbe
A honi pataknak
Hívó csobogása.
Hallod álmodban is:
Föl-fölsír az éjben …
Magyar föld szülötte
Gyöngytermő tengerért
Hazát ne cseréljen!

S ha verejtékednek
Nincs is annyi haszna:
Ne nyisd ajkad mindjárt
Édes hazád ellen
Keserű panaszra.
Légy boldogabb itthon
Soványabb kenyéren …
Magyar föld szülötte
Kövérebb falatért
Hazát ne cseréljen!

Ne nézd ezt a földet
Csak kenyérmezőnek!
Magasztosítsd honná,
Hol porló őseink
Dicső álmot szőnek;
Hol ezer év beszél
Dalban és mesében …
Magyar föld szülötte
Hontalan világért
Hazát ne cseréljen!

Oly kevesen vagyunk
Magunkra hagyatva!
Ezt a keveset is
Szétszórja, elsöpri
A sors zivatarja.
Ki szedi majd össze
A nagy forgószélben?
Magyar föld szülötte
Legyen bérci szikla!
Hazát ne cseréljen!

Forrás: Az Én Ujságom, 1909. október 31., XX. évfolyam, 44. szám

IRODALOM

Lőrincz Sarolta Aranka:

Csingi Lili és

a szarvasbogár

– Mesesorozat –

/2. mese/

A tündérpalotában mindenki megnyugodott, csak a tündérkirálynő aggodalmaskodott. Ki fogja rázogatni a csengőt, hogy a tündérbaba sokat aludjon? Amíg így töprengett, Bolombóc a tündérbohóc segített a gondon.
Felséges tündérkirálynőm, fogadj föl egy tündérdadust, majd ő rázogatja a csengőt és vigyázni fog a kis tündérbabára, hogy szépen növekedjen.
A tündérkirály és királynő tüstént kihirdették, hogy dadus kerestetik a kis tündérbaba mellé. Jöttek is a tündérdadusok, egyik ügyesebb volt, mint a másik, de amikor megtudták, hogy a nap minden órájában csengőt kell rázniuk, akkor egyik a másik után kereket oldott. A tündérkirálynő már búskomorságba esett, hogy senkit sem talál a pici tündérbaba mellé, amikor hirtelen begurult a palota nagy termébe Dundi, a tündérdadus és elvállalta a kis tündérbaba gondozását. Nem most kezdte a dadaságot, a kisujjában volt már a tudománya, mert tündérvárosban sok tündérgyereket felnevelt.
Tudod, mi lesz a dolgod?- kérdezte a tündérkirálynő.
Tudom, felséges királynőm, hiszen Bolombóc a tündérbohóc már mindent elmondott. Rázogatnom kell a csengőt, hogy a tündérbaba aludjon. –mondta Dundi tündérdadus vidáman.
Máris nekilátott feladatának és a kitartó csengettyűzéstől a tündérbaba sokat aludt, ezért egyre gyorsabban nőtt. Napok múltán már tudott ülni, majd kapaszkodni kezdett a kiságy rácsába és hopp már meg is állt a lábán. Amikor ezt jól megtanulta, megpróbált kimászni a kiságyból, de szerencsére ezt Dundi tündérdadus még idejében megakadályozta. Azért, hogy ne kívánkozzon ki a kiságyból, körbe rakták mindenféle tündérjátékokkal. Volt ott katicabogár, nyuszi, lovacska, mackó, gomba, s mindegyik belsejében apró csengettyűk csilingeltek. Csingi Lili tündérbaba meg is tett mindent, hogy valamelyik állandóan csilingeljen. Megrázta a gombát, megcibálta a nyuszi fülét, megnyomta a maci hasát, megpofozta a lovacska fejét, húzogatta a katicabogár lábait sorra, egyiket a másik után. Erre olyan csilingelés kezdődött, hogy aki hallotta, annak megfájdult a feje. Elsőnek a tündérkirály szaladt be a gyerekszobába, aztán a tündérkirálynő és utánuk sorban a sok tündér udvari nép. Kérlelni kezdték, hogy hagyja abba a játékok püfölését, mert kibírhatatlan a csilingelés, inkább kiengedik a kiságyból, mehet sétálni a kertbe. Dundi tündérdadus nyomban felöltöztette, s alighogy kiléptek a tündérkertbe, szeleburdi Csingi Lili tüstént futásnak eredt. Olyan gyorsan futott, hogy Dundi tündérdadus nem tudta utolérni. A kis huncut el is bújt a virágzó tündér jázmin bokrok mögé, és csendben meglapult.
Lili, Csingi Lili, hol vagy?- kiáltozott Dundi tündérdadus kétségbeesetten.
Gyere elő, mert megmondlak a tündérkirálynő mamának!- fenyegetőzött tovább. Mindhiába, a tündérbaba nem jött elő. Nem bizony, mert a kertben érdekesebb dolgokat látott, mint bent a tündérpalota gyerekszobájában. A bokor alatt, éppen egy nagy szarvasbogár mászott és egyenesen a cipőjére, onnan meg fel a lábára. Meg akarta fogni, ám az nagy ollóival hirtelen belecsípett a mutatóujjába. Erre éktelen sírásba kezdett, úgy visított, mint egy kismalac. Dundi tündérdadus azonnal megtalálta, lekapta a nagy szarvas bogarat Csingi Lili ujjáról és mérgesen messzire hajította. Megsimogatta a pici tündér kezet, és nyomban ráolvasót mondott: Tündér nyúl háj, tündér daru háj, ha meggyógyul, már nem fáj!
Csingi Lili tündérbaba szarvasbogár csípte ujja tüstént meggyógyult, már futhatott is tovább tarka pillangót kergetni. Annyit futkosott, hogy végül elfáradt, és ott, ahol volt a fűben el is aludt. Dundi tündérdadus az ölében vitte be a tündérpalotába és betette a kiságyba. Elcsendesedett a tündérpalota, pihenhetett a tündérkirály, a tündérkirálynő, Barbóca a tündérkomorna, Cinóber a tündérhopmester, Csacsonga, Locsonga, Zajonga a tündér udvarhölgyek, Bitéz, Mitéz, Vitéz a tündérapródok. Csak Kanalas a tündérszakács nem pihenhetett, meg kellett főznie az ebédet. Bóra, Dóra és Róza, a három tündérszobalány- konyhalány pedig nagy igyekezettel segített Kanalas főszakácsnak a konyhában, hogy még időben elkészüljön az ízletes ebéd. Durrantópukkantó, a tündérvadász és Ugrajtó a tündérlovász gondolkodtak egy ideig, hogy mit csináljanak, de inkább szunyókálásra adták a fejüket, nehogy a tündérbabát felébresszék.
Végre Dundi tündérdadust is elnyomta az álom. Azt álmodta, hogy a tündérbaba elveszett, sehol sem találja, ezért a tündérkirály és a királynő elcsapták az állásából. A rossz álom alatt egyre csak hányta, vetette magát, de szerencsére Bolombóc, a tündérbohóc nem aludt. Éppen jókor kukkantott be a gyerekszobába. Dundi dadust felébresztette, így a rossz álom gyorsan elszállt. Hej, örült a dadus, hogy csak álom volt az egész és nem valóság.
Csingi Lili tündér baba is nyöszörgött álmában, őt meg egy nagy szarvas bogár kergette, hogy belécsípjen, de a csodálatos Dundi tündérdadus megmentette, így tovább álmodhatta gyönyörű tündérálmát.

***

Lőrincz Sarolta Aranka2 Lőrincz Sarolta Aranka:

Franciska lépeget

Kapaszkodó kis ujjacskák,
a rácson, hopp már
fel is húzzák kis Franciskát.
Inogó kis lábacskákon,
körbe, körbe lépeget,
és boldogan felnevet.
Két kis fogát kivillantja,
anya, apa mondogatja,
közben leül, meg feláll,
manó sapkát rágicsál.
Tip-top ide – oda lépeget,
kapaszkodó kis ujjacskák
a rácson, de ha oda mégy
el nem ereszt tégedet.
Sír, nyöszörög, mindent bevet,
anya, apa, és nagyika
vegyetek fel engemet.

***

Lőrincz Sarolta Aranka:

Bagolybánat

Bagoly apó szomorkodik,
Tölgyfa ágán gubbaszkodik.
Tudós könyvét elvesztette,
Hogy olvasson most belőle?
Szemüvegét is keresi,
Pedig orrán ott ül neki,
Bagoly apó, egyre huhog,
Tudománya mind elfogyott.
Szégyenében hová bújjon?
Nagyot legyint a szárnyával,
S messze repül bánatával.

***

Lőrincz Sarolta Aranka:

Évmadarak

Sok-sok évmadár
szállt már el felettem!
Észre sem vettem,
hogy szállt el a tavasz,
és miként a nyár,
majd békés napokkal
gyors iramban jött
a dolgos ősz.
Megriadva néztem,
mily gyorsan száll
a sok- sok évmadár.
A tűnő idő nyomán
a múltba szálltak
és emlékké váltak
életem egén.
A szivárvány ívén
szálltak az elsők
és hozták a tavaszt.
A gyermekkor nyitott
kapuján gondtalan játék,
mese, tanulás szállt felém.
Ó, boldog emlékek,
csodálatos évmadarak!
Aztán suhant a nyár,
ifjúkorom virágait
hintette felém bódítón
s a szerelem mámorító
mákonyát szórta reám.
Gúzsba kötve, kábultan
feküdtem hínáros
csalfaság között,
de az ősz évmadarai
szabaddá tettek és
boldogan reám testáltak
minden életörömöt.
Hit, remény s a szeretet
megannyi kincsét
szórták bőséggel felém,
és kerek egésszé tették
a múltat, ami eltörött.
Most a tél évmadarai
köröznek felettem
és kárognak rút hangjukon:
Kár, kár az emlékezés,
semmit sem ér az életed,
elmúlt, nincs remény!
Káprázat volt minden
nem igaz valóság,
az egész fabatkát sem ér!
Lelkem parányi szikrája int:
Csúful hazudnak,
ne hidd el nekik!
Múltad évmadarainak
csodás emléke mindenkor
téged gazdagít!

***

Lőrincz Sarolta Aranka:

Októberi eső

Szürkefelhő kerekedik
októberi eső esik,
csurran- cseppen,
fára, ágra,
nagy gombáknak kalapjára.

Szürkefelhő izeg - mozog
eső mossa el a napot,
paskol mindent,
erdőt, mezőt,
dombok hátát, s a legelőt.

Addig szitált és csepergett,
szürkefelhő lyukas nem lett,
a nap erre
kikukkantott,
erdőt, mezőt felszárított.

***

Lőrincz Sarolta Aranka:

Őszköszöntő

Sárgásbarnás falevelet,
Hozott a szélpostás reggel,
mi volt rajta, olvassuk el:
Nyársirató, őszköszöntő,
napsugáron ellibbenő,
szomorkodó nyári szellő,
mezők, rétek ökörnyála,
szürke felhők gomolygása,
hideg esők zord palástja.

***

Lőrincz Sarolta Aranka:

Őszi szerelem

Hegyeknek csúcsán,
erdők ölében,
fáknak lombsátra
sárgán, vörösen
izzik a fényben,
izzik a fényben.

Egy férfi, egy nő.
lépked az őszben,
egymásra néznek
ábrándos szívvel,
szerelmet szőnek,
szerelmet szőnek.

Lángoló vágyak,
ingatag álmok,
szőnyegén járnak,
s amerre mennek,
szerelmük lángol,
szerelmük lángol.

Pergő levelek
hullnak a fákról
ég és föld között
színes lombsátor,
fanyar szél táncol,
fanyar szél táncol.

Egy férfi, egy nő,
az őszi szélben,
ketten lépkednek
a fák tövében,
a múló időben,
a múló időben.

Állandó szerzőnk 2017. szeptember 20-án Budán az Atilla Nagykirály Hotelben mutatta be könyveit. A Hotel tulajdonosa Bárdosi Ferenc úr hívta meg még május végén. A könyvbemutatómra elmentek a Budapesten élő barátai és ismerősei is. Bemutatta a könyveit, közben verset mondott, énekelt, citerázott, és közösen énekelté Kodály Zoltán gyűjtéséből "A csitári hegyek alatt” című népdalt. Beszélt a gyökerekről, hogy milyen fontos tudni mai világunkban, hová, mely nemzethez tartozunk. Képet adott a jelenlévő hallgatóságnak a felvidéki palócságról, közelebbről az Ipolymentéről.

A mese és a versek itt a Muskátliban jelennek meg először.

VALÓSMESE

A burgonya Magyarországon

Magyarországon a burgonyát csak a XVIII. század közepe táján kezdték termeszteni, a felső vármegyékben.
Mint mindenütt, nálunk is rossz híre kelt e hasznos növénynek. Azt rebesgették róla, hogy meghal, aki eszik belőle. Az urak csak azért hozták az országba, hogy a szegény nép pusztuljon tőle. És igaz is, a burgonya zöldje mérges. Az időben még gyakran megesett, hogy járatlanok a burgonya levelét főzték meg ételnek, és betegek lettek tőle.
Az okos emberek azonban erősen buzgólkodtak a burgonyaművelés elterjedésén, fölvilágosították, megoktatták a gyanakvókat, sőt még azt is megcselekedték, hogy a nép közt ingyen osztottak szét vetnivaló krumplit.
Így báró Bujanovszky Elek lovas generális, ki rákos-keresztúri földbirtokos volt, kétszáz mérő burgonyát osztott szét a nép közt.
De a magyaroknak még sem kellett a krumpli. Mind az árokba hányták, amit a bárótól kaptak. Egy borsodmegyei fölbirtokos kiszedte az árokból a burgonyát és elültette saját földjén.
A termés jó volt, a földesúr cselédházaiban gyakran párolgott az asztalon a szép főtt kolompér… A falusiak egyszer csak szépecskén titokban elhordozgatták egy szálig az újmódi veteményt.
- Hála Istennek, - kiáltott a borsodi földesúr, ki lelkes apostola volt a burgonyatermesztésnek. – Csakhogy már viszik. Akkor már kedvelik!

Forrás: Az Én Ujságom, 1902. október 19., XIII. évfolyam, 43. szám

PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL

Pósa Lajos:

Holló Böske koszorúja

Holló Böske koszorút köt
Hervadó kertjében,
Kis kertjének gyér virágot
Összefűzi szépen
S megfürdeti minden szálát
Ráhulló könnyében.

„Édes anyám! Én jó dajkám!”
- Lelkem sóhaj száll át. -
„Neked szedtem a tavasznak
Első ibolyáját!
Neked szedtem az ősznek is
Utolsó rózsáját!”

„Rózsa, rózsa, őszi rózsa,
Borulj sírhalmára!
Súgd meg neki, hogy a házunk
Milyen üres, árva!
Súgd meg neki, hogy itt minden
Egy csak őt várja.”

Holló Böske koszorút visz
Ki a temetőbe:
Sárga lombot hullat a fa
Mindenütt előtte,
Szomorú dalt dúdolgat az
Őszi táj szellője.

Forrás: Az Én Ujságom, 1902. október 19., XIII. évfolyam, 43. szám

IMÁDSÁG

Pósa Lajos:

Én Istenem!

Én Istenem, mindnyájunknak édes Atyja!
A világot a te kezed igazgatja.
Te adsz ruhát erdőn-mezőn a virágnak,
Te terítesz teli asztalt a madárnak.

Kik mindig csak búval, bajjal, gonddal élnek,
Adj kenyeret az árvának, a szegénynek!
Adj a népnek dalos kedvet, boldogságot!
Adj hazánknak békességet, szabadságot!

Forrás: Az Én Ujságom, 1905. október 1., XVI. évfolyam, 40. szám