Marconnay Tibor: Frissen hullt hó

Frissen hullt hó van az ablakod alatt.
Úgy-e fiacskám, ma hajnalban nem hallottad
szekerek zörgését a jó, puha havon?
De megláttad tar gallyak közt az első madarakat.

Eddig tán nem is gondoltál arra, hogy a télben
vannak madarak is. S most ablakod alatt
csipog egész sereg…
Eszedbe hozzák-e mind e borzas
didergő sármányok és verebek,
az embereket, a szomorú szekereseket,
kiket tegnap láttál, kikről beszéltem
a határban, az alkonyi fényben.

Nagy kámzsákban, durva pokróccal vállaikon
tűntek el ők hosszú sorban, az éjszakába…
S te most, mert mosolyig az ég, megengedem, –
csúszkálni fogsz a jégen
s tán szánkózni is fogsz ma délután
pirospozsgásan, boldogan rikoltva.

Akkor gondolj azokra is,
s imádkozz ma este azokért
s jól gondold meg, mit kéne tenni értük,
kiknek rúdját valami sors kitolta
a határból, rettenetes rengetegekbe,
puszta mezőkre, ellenállhatatlan
viharokba, keresztutakra…
Gondolj a szomorú szekeresekre
s az árva madarakra.

                                                                 1926

szozattv


szozat a tiszta hang Zétényi Csukás Ferenc szentkoronaeloadas magyarszépprózanapja societaslancearegis BMT meghivo email életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf