Vályi Nagy Géza: Jókai sírjánál

Míg élt is, álmodott –
Merengő, kék szeme
Éjbe, csillagba révedt,
S csodákkal volt tele…

És most is álmodik. –
Ábrándja tarka, szép
Fátylából sző varázsos,
Örök tündérmesét…

II.

Vigyázva lépjetek
E drága sír felett!
A csöndet – durva zaj
Ne háborítsa meg!...

Szellő, madárka csitt!
A költő fekszik itt,
S folytatja égvívó,
Titáni álmait…

Legyen hát néma csend
A földön s földbe lent –
A költő sírja: kincs,
a költő álma: szent!...