Sajó Sándor: Nóták

I.

Nyári este… muzsikálnak valahol,
Szőke kis lány az ablakán kihajol;
Leragyog a hold az égrül
Mosolyogva, meleg, –
Nyári este, muzsikaszó
Csupa-csupa szerelem.

Kikönyöklök magam is az ablakon,
Én is, én is azt a nótát hallgatom:
Szőke kislány tündérképe
Itt reszket a lelkemen,
Nyári este, muzsikaszó –
Csupa-csupa szerelem.

II.

Bodon Julis minden este
Vízért ment a nagykútra;
Gál Pistának minden este
Arra vitt el az útja;

Kút kereke lassan jár a sötétbe,
Súg a legény a lánynak a fülébe,
Bodon Julis irul-pirul beléje…

Késő este kútra járni
Hej, nem jó a leánynak!
Attul lesz a piros képe
Naprul-napra halványabb;
Jár a kútra: egyszer aztán – megjárja,
Csalfa legény többet aztán nem várja,
Szánakozva néz az ég is reája.

Bodon Julis késő este
Utolszor megy a kútra…
– Édesanyám, ne várjon kend,
Messze megyek… nagy útra;
Legény csókja énnekem hajh! Megártott,
Okuljatok példámon, ti lányok!
Ültessetek síromra virágot…

III.

Volt négy ökröm, volt négy lovam,
Voltra nem ád a zsidó;
Elfogyott a régi kedvem,
A sok nóta, dáridó;
Ökröm, lovam mind elúszott,
A torkomon mind lecsúszott,
A Nem term már a számomra
Soha sehol semmi jó.

A keservét ennek a bús
Kényszeredett világnak!
Jó bor nélkül, cigány nélkül
Már én mit is csináljak?
Azt csinálom, hogy maholnap
Nekimegyek az Ipolynak,
Vagy valahol beöltözök
Franciskánus barátnak!

IV.

Ha valahol meglátnálak,
Rád se néznék, nem látnálak;
Azt hazudnám a szívemnek:
Idegen vagy, nem ismerlek.

Nem te vagy, kit én szerettem,
Azt én régen eltemettem;
Aki engem egyszer megcsalt,
Az énnékem százszor meghalt…