Gál László: Baráth István lekésik

Néhány levél még volt a fákon. Sápadt, elhulló levelek és a meztelen ágak között csöndes, kis őszi szél szaladgált.

    Baráth István feltűrte zöldes trencskotján a gallért, – fejét behúzta és megindult az iroda felé.

    Néhol, az utcán, kelletlen köszönésre emelte kalapját, néhol megbiccentette fejét csupán és egy gyorsan elillanó autó előtt mélyen meghajolt:

    - Az igazgató úr…

    Baráth István harmincéves volt, sápadt, kicsit tüdőbajos segédkönyvelő, ezerkétszáz dinár fizetéssel, ideges főnökkel és… eddig csak batisztfehérneműbe öltözött lányokat csókolt.

    Cukrászlányokat, pincérlányokat, varrólányokat.

    Pedig selyemre vágyott. Habos, testszínű selyemcsodákat álmodott, pirora festett körmöket, Worth és Paquin ruha költeményeit és nagy-nagy utazásokat csodakék tengerek, szikrázó havasok mentén.

    Baráth István még sohase mozdult ki Szabadkáról.

    A Pasicseva utca szürke házai közül indult el minden reggel. Négy évig az elemibe, nyolc évig gimnáziumba és tíz évig irodába.

    A korzó ritka lámpái jelentették a nagyvárosok fénycsodáit, a mozik lepedőszagú látványosságai az utazásokat és savanyú borok, a mellékutcák kis kocsmáiban, a savanyú borok hozták el az álmokat, vagy – néha – az öntudatlan elfeledkezéseket. A boldogságot.

    Baráth István egyforma mozdulattal ült minden reggel nyolckor az íróasztala mellé, egyforma sóhajtással vette kezébe a tollat és egyforma unalommal indult tizenkettőkor a kis vendéglő felé. Hétfőn gulyásleves, csipetkével, lekváros tészta, – kedden töltött paprika, pozsonyi kifli, – így-így ment napról napra, hétről hétre s ahogy a házak álltak egyformán az egyforma utak mellett, úgy jöttek és mentek az egyforma napok, programszerűen, fáradtan, unottan.

    Baráth István nagyon fáradt volt és nagyon unott. És gyenge.

    Egyidőben, sokszor gondolt már arra, hogy el kellene indulni akárhová, akármerre, akárhogyan. Itt hagyni az ezerkétszáz dinárt, a menüt, a tíz év óta egyformán bútorozott szobát, az egyforma szerelmeket. Elmenni valahová, akárhová, ahol, ha rosszabbul is, de másként van. Ahol más színűek a házak, más színű az égbolt, más ízű a csók. Ahol nem ismer senkit és ahol nem ismeri senki. Ahol mindent elölről kezdhet és mindent másképp. Ha csomagot hordana is… És jólesően felsajgott válla az ismeretlen kínoktól. Elindulni… de nem indult. – Anyámnak fájna, – gondolta. Aztán meghalt édesanyja is. És megint nem indult. – Ez a Manci most olyan kedves és szeret, biztosan szeret. És megint nem indult el. Most egy barátja volt, akit kár lenne itt hagyni. Most egy szép ruhára spórolt, egy kabátra. Most egy új filmet még megvár…

    Baráth István itt maradt. És most és ma este harminc esztendős.

    A tükör elé ült és nézte a haját, a szemeit, itt-ott más hibás fogait, gyenge vállait, a kezeit, – harmincesztendős, miért is való, önmagát figyelte.

    - És, ha most elindulnék, ha most mindent itt hagynék, – ha holnap valahol máshol… idegenben, idegenben ébrednék fel. Ha holnap nem látnám Kovács néni mosolygó arcát, amint a reggelit hozza, – kávé, két kifli – ha holnap nem mennék az irodába, a piszkos, tintafoltos íróasztal mellé, – ha holnap nem kellene felugrani, amikor bejön az igazgató… Ha holnap tényleg holnap lenne… új… más… holnapos holnap…

    Lázasan öltözködni kezdett. Legjobb ruháját, a legszebb nyakkendőjét, szarvasbőrkesztyűt, raglánt, kis neszeszert – és furcsa szorongással, de büszkén indult a sötétedő ház lépcsőin…

    - El, elmegyek… utazom…

    Az üres korzón csak néhány fáradt éjszakai lány lézengett, – a kávéházak félvilágos ablakai mögött néhány kártyázó, – a park reszketően ruhátlan fái közül a Szokoldóm oszlopai…

    … És a füstszagú pályaudvar.

    Baráth István idegesen állott meg a sötét pénztárosfülke előtt.

    Egy álmos vasutas megsajnálta:

    - Talán reggel. Éjfél után nem indul vonat.

    Aztán megkérdezte:

    - Hová akar utazni?

    Baráth István csüggedten rázta meg fejét:

    - Nem tudom… úgy látszik elkéstem.

    A vasutas csodálkozva nézett utána.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf