Gárdonyi Géza: Tél és tavasz
Künn a hóvihar csatáz;
szél rázza ablakom;
s én a kályha mellett
májusról álmodom.
Gyöngyvirágot szedünk
a zugliget ölén.
«Uram» – így szólít ő;
«Kisasszony» – mondom én.
Furulyáz a rigó;
méhek hegedülnek;
kék plüss kalapjára
pillangók repülnek.
Gyöngyvirág, ibolya, –
szédít az illata.
Én mondom: «Irénke».
Ő azt mondja: «Maga».
Szállton száll a nap is.
Aludni menőbe’
aranyfátyolt terít
a lombos erdőre.
És mint egy sóhajtás
jön a halk fuvalom…
Ő mondja: «Kedvesem».
Én mondom: «Angyalom».