Czipott György: Alsórákosi éj

        (Tavaszigéző)

Duzzad, árad tintasetét már,
minden nyugszik, pirkadatot vár,
múltból szőnek fátylat a voltak,
semmi tükrén lengik a holdat.

Gyémánt por száll, útra szitál most,
csillagfénnyel mossa a várost,
indás ködben áznak a házak,
köztük kushad kormos alázat.

Csöndlik minden, nincs aki még fél,
földből kúszik égbe az éjfél,
fűzfa barkát álmodik ágra,
lombot, hajtást, tiszta világra.

Széltől sorvad, árvul a jégcsap,
surran, cseppen deszka közén csak,
vízér szálak szerte erednek,
éltén éled hitre eretnek.

Ordas méhén moccan a holnap,
összébb bújnak hantban a holtak,
jósfény naplik, pittyen egy cinke,
angyalvér hull tárt kezeimre.

...

Fonnyad, fárad, hígul az éj már,
hintál, billeg, virradatot vár,
füstből tépnek fátylat a voltak,
korhadt ágra tűzik a holdat.