Három húsvéti mese

A gyöngyvirág meséje

Az Úr Jézust halálra ítélték. Felcipelte a nehéz keresztet a Kálvária hegyére, ahol felfeszítették. Édesanyja, szűz Mária sokáig ott sírdogált a keresztfa tövében. Este lett. A Szűzanya egy réten keresztül ment haza. Mint a drága gyöngyök, úgy hullottak könnyei. A forró könnyek leperegtek a zöld rétre.
Másnap tele lett a rét gyönyörű, illatos virággal. A Szűzanya könnyeiből fehér gyöngyök keletkeztek.
- Gyöngyvirágok! – mondták az emberek.
Azóta májusban, a Szűzanya hónapjában, tele van a világ illatos gyöngyvirággal. Annak emléke a gyöngyvirág, hogy a Szűzanya keservesen siratta szent Fiát.
*

A jó Pásztor

A kis Jézus egyszer kiment a mezőre. Sok-sok juh legelt ott. Ették a finom füvet! Kis báránykák ott ugrabugráltak a nagy juhok között.
A kis Jézus megállt, nézte őket. Meglátták a bárányok, odasereglettek köréje. A kicsi bárányok odabújtak egészen hozzá. Még a kezét is megnyalogatták. A kis Jézus kedvesen simogatta őket.
Az emberek nézték s mondogatták:
- Nézzétek, nézzétek, hogyan szereti a kis Jézus a báránykákat. Milyen jó Pásztor!
Igen! Jézus a jó Pásztor. Mi vagyunk a báránykái. Lelkünk legyen olyan fehér, mint a hófehér bárányok, mert csak a tisztalelkű gyermekeket szereti az Úr Jézus.  
*

Honnan ered a piros tojás?

Öreg ember olvasta nekem öreg könyvből. Tudjátok ti is, elmondom:
Krisztus Urunk a kereszten függött. Átszúrt melléből csepegett a vér. Egy szegény asszony odatérdelt a keresztfa tövébe. Letette kosarát, imádkozott. Nem vette észre, hogy Krisztus vére a kosárba csepegett, amiben a tojások voltak. Pirosra festette a tojásokat.
Ennek emlékére kapnak húsvétkor a gyermekek piros tojásokat.

Forrás: A „Magyar Gyermekek”-ből, 1930 körül