Beregszász

Népmonda

Élt hajdanában a Tisza mentén egy vígkedvű, öreg pásztor. Szásznak hívták. Szüntelenül tréfálkozott az öreg. Ő bizony azt sem tudta, hogy mi fán terem a bú. De azért kötelességét is pontosan teljesítette. Legény volt a gáton, rendben tartotta a jószágot.

Volt is becsülete az öreg Szásznak a pusztán. Ha néha-néha összekaptak a pásztoremberek, csak neki kellett közbelépni s mindjárt szent volt a béke.

Egyszer a bokrok árnyékában delelt a jószág. Az öreg Szász subájára heveredve szunyókált. De egyszerre csak morgó zaj verte fel szendergéséből. Talpra ugrott s – uramfia! – mit látott? A szomszéd csorda kormos bikája morgott a közelben. Egyenesen az öreg Szász csordájának tartott. Innen is kivált ám hirtelen egy bika s morogva ment a hívatlan vendég elé. Egy darabig bömbölve nézett egymásra a két megvadult állat. Szakadt a szájukból a tajték. Szügyükön és nyakukon kötélvastagságúra dagadtak az erek. Szemük vérben forgott, bojtos farkuk kinyúlt. Első lábukkal hányták a port az ég felé. Nyakukat előre szegték. Végre összecsaptak. Szarvuk, homlokuk keményen csattogott. Végre mind a ketten elfulladtak a szörnyű küzdelemben. Már csak nyöszörögtek. Végül is Szász bikája győzött.

Az ütközet helyén egy nagy gödör támadt. Az öreg Szász megállt a gödör szélén s csóválgatta a fejét. Ahogy ott állt, egyszercsak egy rozsdás vasabroncsot vett észre a gödör oldalában.

Ugyan mi lehet ez? – tűnődött magában.

Nekiesett késével a partnak. Kaparta, vájta, ásta a földet a nagy vasabroncs körül. Nemsokára egy kád tűnt elő a földből. Abroncsa csupa rozsda volt, a dongája meg korhadt.

Ahogy ott bökdöste Szász a rozoga kádat, hát egyszercsak kidőlt az oldala és csak úgy ömlött belőle a sok arany, hogy majd leverte a juhászt a lábáról. Szeme-szája elállt az öregnek a csodálkozástól.

Amikor aztán magához tért elkezdett torkaszakadtából kiáltozni:

- Hé, pásztorok! Merre vagytok? Gyertek elő hamar!

Szaladtak a pásztorok az öreg Szászhoz. Amikor odaértek, együtt álmélkodtak az öreggel a talált kincsen.

Majd dologhoz láttak valamennyien. Kiemelték az arannyal telt kádat.

Hej, volt örömük a pásztoroknak! De a sok kincstől nem lettek kevélyek és elbizakodottak.

- Először is templomot építünk ezen a helyen! – mondták. – Azután hálát adunk Istennek a tömérdek kincsért, mert ez bizonyosan az Ő ajándéka.

Úgy is tettek. Amikor már állt a templom, akkor a bokrok irtásához kezdtek. A templom köré házakat építettek s megtelepedtek a pásztorok. Várost alapítottak. A várost BEREGSZÁSZ-nak nevezték el, annak emlékére, hogy a kincset egy SZÁSZ nevű juhász találta a BEREK-ben.

Ma is áll ez a magyar város. Sajnos ezt is idegenek bitorolják!    

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf