Beregszász
Népmonda
Élt hajdanában a Tisza mentén egy vígkedvű, öreg pásztor. Szásznak hívták. Szüntelenül tréfálkozott az öreg. Ő bizony azt sem tudta, hogy mi fán terem a bú. De azért kötelességét is pontosan teljesítette. Legény volt a gáton, rendben tartotta a jószágot.
Volt is becsülete az öreg Szásznak a pusztán. Ha néha-néha összekaptak a pásztoremberek, csak neki kellett közbelépni s mindjárt szent volt a béke.
Egyszer a bokrok árnyékában delelt a jószág. Az öreg Szász subájára heveredve szunyókált. De egyszerre csak morgó zaj verte fel szendergéséből. Talpra ugrott s – uramfia! – mit látott? A szomszéd csorda kormos bikája morgott a közelben. Egyenesen az öreg Szász csordájának tartott. Innen is kivált ám hirtelen egy bika s morogva ment a hívatlan vendég elé. Egy darabig bömbölve nézett egymásra a két megvadult állat. Szakadt a szájukból a tajték. Szügyükön és nyakukon kötélvastagságúra dagadtak az erek. Szemük vérben forgott, bojtos farkuk kinyúlt. Első lábukkal hányták a port az ég felé. Nyakukat előre szegték. Végre összecsaptak. Szarvuk, homlokuk keményen csattogott. Végre mind a ketten elfulladtak a szörnyű küzdelemben. Már csak nyöszörögtek. Végül is Szász bikája győzött.
Az ütközet helyén egy nagy gödör támadt. Az öreg Szász megállt a gödör szélén s csóválgatta a fejét. Ahogy ott állt, egyszercsak egy rozsdás vasabroncsot vett észre a gödör oldalában.
Ugyan mi lehet ez? – tűnődött magában.
Nekiesett késével a partnak. Kaparta, vájta, ásta a földet a nagy vasabroncs körül. Nemsokára egy kád tűnt elő a földből. Abroncsa csupa rozsda volt, a dongája meg korhadt.
Ahogy ott bökdöste Szász a rozoga kádat, hát egyszercsak kidőlt az oldala és csak úgy ömlött belőle a sok arany, hogy majd leverte a juhászt a lábáról. Szeme-szája elállt az öregnek a csodálkozástól.
Amikor aztán magához tért elkezdett torkaszakadtából kiáltozni:
- Hé, pásztorok! Merre vagytok? Gyertek elő hamar!
Szaladtak a pásztorok az öreg Szászhoz. Amikor odaértek, együtt álmélkodtak az öreggel a talált kincsen.
Majd dologhoz láttak valamennyien. Kiemelték az arannyal telt kádat.
Hej, volt örömük a pásztoroknak! De a sok kincstől nem lettek kevélyek és elbizakodottak.
- Először is templomot építünk ezen a helyen! – mondták. – Azután hálát adunk Istennek a tömérdek kincsért, mert ez bizonyosan az Ő ajándéka.
Úgy is tettek. Amikor már állt a templom, akkor a bokrok irtásához kezdtek. A templom köré házakat építettek s megtelepedtek a pásztorok. Várost alapítottak. A várost BEREGSZÁSZ-nak nevezték el, annak emlékére, hogy a kincset egy SZÁSZ nevű juhász találta a BEREK-ben.
Ma is áll ez a magyar város. Sajnos ezt is idegenek bitorolják!