Erdélyi József: Tavasz felé
Lucskos idő, hull az eső egész nap,
s én örülök a közelgő tavasznak.
Nem is tudom: mért örülök úgy neki,
de az ember a tavaszt úgy szereti!
Mit hoz nekem? – Hozza csak a sugarát,
hozzon egy szál jószagú kék ibolyát,
pacsirtaszót, fehér felhőt, kék eget,
egy virágos kökénygallyat, ne többet!
Mit is hozna ez a tavasz énnékem –
Szebbik felén túl van már az életem.
Ami a múlt tavaszokkal nem jött el,
hiába jön már az idén, úgy sem kell…
Ess csak eső, jöjj csak tavasz, jöjjél már,
várlak, mintha a legelső te volnál,
a legelső, amire én emlékszek, –
szép vagy mindig, ahányszor jössz, annál szebb.
Gyere, gyere, hozd egyedül magadat,
új egeken ragyogó szép napodat,
hadd szeressem magáért a virágot,
tavaszáért ezt a cudar világot!…
1938