Boross Elemér: Negyedik tavasz…

Mikor minden zöld ruhában virul,
Mikor arcunk lágy szélcsóktól pirul,
S felhőkké nő a viráglehelet,
S mindég mosoly’gni látjuk az eget,
Amikor minden… minden kábítóbb,
Kedvesünk kacérabb és csábítóbb,
Amikor minden dal zengi: tavasz!...
Csak mi fújjuk búsan: még nem az!

Mikor szívünkben új vágyak kélnek,
S újra látjuk arcát a Reménynek,
Mikor köröttünk az Élet kacag
S hűlt szerelmünk nyomában friss fakad,
Mikor a Múlt búcsúzva integet
S nem látunk mást csak a pazar Jelent…    
Mi is úgy hívtuk ezt régen: tavasz…   
Már háromszor láttuk: ez se az!

De, ha hervadnak a vérvirágok,
És áldássá válik minden átok,
Mikor borrá lesz az arcon a könny
És a száműzött Öröm visszajön…
Mikor már rügyet a Béke fakaszt,
Akkor mi is zengjük: itt a tavasz!...
Higgyük, reméljük, hogy most jön el az:
A glóriás, az igazi Tavasz!

                                 1918