Gulyás Pál: Oltsd el magadat!

      – Németh Lászlónak, a Tanú írójának –

Akkor voltál te legnagyobb,
mikor azt a Kátét megírtad!
Még most is villámlik a kezed,
egy-egy futócsillag meg hírt ad.

Papírból zúg itt a Duna,
papír szandsákon ül a nagyság,
papírból készül a jövő,
papír-zászlók, papír-Balassák.

Akkor voltál te legnagyobb,
mikor felgyújtottál egy estet!
Hová lett régi fantomod?
Irtsd ki szívedből Budapestet!

Akkor te voltál itt az Alföld,
akkor te voltál itt a király…
Irtsd ki szívedből Budapestet,
s egy új Budapestet csinálj!

A régi Gellérthegyet döntsd le,
s adj a Gellértnek új nevet!
Itt minden nevet talmi fényt fed,
itt mindent papír-fény fedez.

Fáradtan csüng szíved? Nincs zászló,
mely új igét lengjen feléd?
Oltsd el magadat, mint egy lámpát,
mihelyt sötétedik az ég!

A régi nappal térj a földbe,
melyből az új hajnal kikel.
A csillagoknak nincs határa.
Neked még holnap égni kell!