Balassi Bálint: Kiben örül, hogy megszabadult az szerelemtűl

Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,
Szerelemtűl nincsen bántása én lelkemnek,
Vagyok békességes,
Én elmém is csendes,
Nincs gyötrelme lelkemnek.

Megszabadult rabhoz hasonló állapotom,
Mint szinte annak, nekem sem volt szabadságom,
Én nagy szerelmemben
Mint gonosz tömlecben
Éjjel nappal volt gondom.

Szabadon örülök minden mulatságoknak,
Búlultát sem gyakran látják vidám orcámnak,
Azért mert köteles
Nem vagyok szerelmes
Senki ékes voltának.

Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul,
Kinek sárga lába lábszíjakbul szabadul,
Nem kesereg lelkem,
Mert megmenekedtem
Szerelem békójábúl.

Kell immár énnekem csak jó ló, hamar agár,
Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,
Vitézek közt ülvén
Kedvem ellen sincsen
Jó borral teli pohár.

Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek,
Valamint akarják, avval mind egyet érnek;
Mert sem szerelmekkel,
Sem gonosz kedvekkel,
Többé vízre nem visznek.

Vehetnek ifjak, vének példát én rólam,
Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam;
Néha mint örültem,
Néha kesergettem,
Mint nyughatatlankodtam.

Ójja, en tanács, szerelemtűl meg magát
Minden ki kívánja életinek nyugalmát,
Mert ki azt követi,
Higgyed, kínját érzi,
Veszi gonosz jutalmát.

Szerzém ezt nyolc verset víg és szabad elmével,
Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel,
Hozzám hasonlókkal,
Vitéz ifiakkal,
Nem kehegő vénekkel.