Szöllősy Sándor: Nótás Szabó Pál

Minden magyar szívesen énekli dalainkat, ámde kevesen tudják, hogy a népdalnak nevezett nótáink jó részét képzett zenészek szerezték, ismert, vagy maguk költötte szövegre. Az igazi népdal mindig a népi szerzőktől származik. Mindig a nép fiai közül robban ki egy-egy tehetség, egy szerző s ennek a szerzőnek szövegét veszi át, rövidíti, bővíti, változtatja a nép s így megy a köztudatba. Így születik az igazi népdal.
Ilyen valódi népdalköltő volt Nótás Szabó Pál is.
Ki volt Nótás Szabó Pál?
Hódmezővásárhelyen született, zsellérember volt. Kis háza s néhány hold földje volt, amin gazdálkodott. Jószívű, bohém ember lévén, szívesen segített nála szegényebb embereken. Váltókat írt alá napszámosoknak, zselléreknek s amikor azok nem tudtak fizetni, az ő „vagyonából” elégítették ki magukat a hitelezők. Elment a föld, a ház, nem maradt semmije.
Abban az időben a híres magyar vágómarhát lábon hajtották Magyarországról Németországba. ezek közé a hajcsárok közé állt be Szabó Pál is, ő is marhahajcsár lett.
Szebbnél-szebb magyar nótáit maga zenésítette meg. Kottát nem ismert, még írni-olvasni is alig tudott, de szíve és alkotókészsége minden akadályt legyőzött, hogy költészetének virágai a nép közt elterjedjenek. És országkóborlása közben szórta ezeket a virágokat. Mikor útközben valahol pihenésre tértek a csordával, főként a magyar tanyákon, körülvették régi és új ismerősei s ő énekelte nekik bűbájos magyar nótáit citeráján kísérve a dalokat.
Ki tudja, hogy sok-sok kedvelt népdalunk tőle származik? Gyönyörű nótái közül csak hármat említek meg, amit az öregebbek mind, mind ismernek. Így kezdődnek ezek a nóták:
„Ki tanyája ez a nyárfás? Nem hallik bé a kurjantás. Vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják”…
„Meg kell a búzának érni, ha mindennap jó szél éri. Meg kell a szívnek hasadni, ha mindennap bánat éri”…
„Mit keres a temetőben, mit keres a nap sugára? Mohosodó sírok közét én nem tudom, mért is járja”…
Nótás Szabó Pál, a nóta és a nép szerelmese, egyik útja alkalmával fáradtan, összetörten ledőlt az árokpartra, egy vakondtúrásra hajtotta fejét és nem kelt fel többé. A közeli tanyabeliek már csak hűlt tetemét vitték be szegényes otthonukba, hogy a végtisztességet megadják dalolós testvérüknek.
Nótáinak egy részét a korabeli hódmezővásárhelyi telekkönyvezető összegyűjtötte és lekottázta. Így maradt az utókorra.
Nótás Szabó Pál megérdemli, hogy e pár sorra áldozzunk emlékének.