Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka nyitotta meg a minikonferenciát (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A Nemesradnóti Református Egyházközség a megújhodás jegyében minden esztendőben sikeresen pályázik a Besztercebánya Megyei Önkormányzathoz közösségépítő rendezvényei megvalósításának érdekében. Idén a könyv és az olvasás került a figyelem középpontjába, mely témára minikonferenciát rendeztek június 21-én a gyülekezeti teremben.
„Minden évben úgy próbálunk meg pályázni, hogy maradandót alkossunk” – kezdte Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka, majd kifejtette, a korábbi években hasonló megyei pályázatból emléktáblát emeltek Bodon Lajos kántortanítónak és Pósa Lajos református lelkésznek, majd felújították, a rákövetkező évben pedig megjelölték Pető Dániel lelkész sírját és hangosítást szereltek a református templomba.
„Az idei projektünk az olvasásról, a könyvekről, a könyvtárról szól. Ennek keretén belül hívtuk össze a mai konferenciát, mert szeretnénk az egyházi könyvtárat is megújítani. Annak idején a parókián volt egy könyvszekrény, melyet felújítva szeretnénk a gyülekezeti teremben elhelyezni, s újabb szekrényekkel kiegészíteni. Kaptunk egy ígéretet Budapestről, hogy elképzeléseinket könyvadománnyal támogatják. A jövőben ezt is szeretnénk majd a tanítók segítségével berendezni” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Pósa Dénes.
A református egyházközség és a helyi alapiskola tantestülete között példás az együttműködés, több sikeres akciójuk is volt már. Ezt igazolta az olvasásról rendezett eszmecsere is, mely egybevágott az iskolában folytatott projekttel.

Danyi Márta, a Nemesradnóti Alapiskola tanítója, az olvasási projekt vezetője (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Danyi Márta, a projekt vezetője elmondta, az iskolában is az a céljuk, hogy olvasni szerető felnőttekké neveljék a gyerekeket, s megszerettessék a könyveket, ráirányítsák a figyelmet arra, hogy az olvasás örömforrás is, amely színesíti mindennapi életünket.
„Úgy érzem, aki nem szereti a költészetet, az lélekben, szellemben is szegényebb. A kisiskolásnak örömteli felfedezést jelent, amikor olvasókönyvében az óvodából ismert mondókára és versikére rábukkan. Az olvasóvá nevelésnél fontos a felolvasás is, erre akkor is szükség van, ha a gyermek már tud olvasni. Ezt követően nagyon lényeges a kötetlen beszélgetés is. A meséléssel észrevétlenül megtaníthatjuk a gyermeket arra, hogy képes legyen figyelni arra, amit hall. A mesehallgatás során gyarapszik a szókincse is, s elsajátítja a hétköznapitól eltérő irodalmi nyelvet” – fejtette ki Danyi Márta.
Felvázolta, hogy miként folyt ebben a tanévben a Nemesradnóti Alapiskolában az olvasás iránti figyelemfelkeltés. Idén is volt olvasási verseny. A számonkérés játékos vetélkedő formájában zajlott, ahol figyeltek arra is, hogy mindazt, amit elolvastak, hogyan tudják hasznosítani. Ezt a célt szolgálta a mesék befejezése, hogy próbára tegyék a fantáziájukat és a képzelőerejüket, s hogy alkalmazzák azokat a mesei fordulatokat, amelyeket megismertek. „A mesék tanulságainak megbeszélésével felelősségre, becsületre, önfegyelemre is neveltük a gyerekeket. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy gyermekeink is megszeressék a magyar irodalmat” – tette hozzá.

Nt. Milen Marcell, a Nemesradnóti Református Egyházközség helyettes lelkésze (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A tanácskozáson szó esett a hitről, a Szentírásról, a Bibliáról is, mely talán nem hiányzik senki könyvespolcáról sem. Nt. Milen Marcell, a Nemesradnóti Református Egyházközség helyettes lelkésze előadásának bevezetőjében vázolta, hogy családjában többen is voltak, akik saját kis könyvtárat alakítottak ki maguknak. Édesapja, aki a bátkai alapiskolában is tanított, különösképpen szerette és gyűjtötte a könyveket.
A könyvek könyve, a Szentírás kapcsán elmondta, hogy a Biblia gyűjtemény, összesen 66 könyvből áll. Erre utal a megnevezése is, a biblion görög szó, könyvet jelent. A héberül íródott Ószövetség 39, a görögül írt Újszövetség 27 könyvre oszlik. Ezek között vannak történeti, tanítói és prófétai könyvek, amelyek szabályozó értékkel bírnak a hit és az erkölcs dolgaiban, az emberi élet mindennapjaiban. Benne Isten útmutatását, eligazítását találjuk meg. Később latinra fordították, a katolikus egyházban nagyon sokáig ezt használták. A reformáció indította el a bibliafordításokat, hogy minden nép a saját anyanyelvén hallhassa az Isten szavát – ismertette a lelkész, aki arra buzdított, hogy szorgalmasan forgassuk Isten kijelentéseit, s igyekezzünk azok szerint élni.
„Ravasz László püspök azt mondta, hogy a lelkipásztornak hetente el kell olvasnia egy könyvet. Ugyancsak ő fejtette ki, hogy nem kell sok könyvet olvasni, ha a lelkésznek nincs rá ideje, csak jó legyen, amit olvasunk. Én nemcsak a Bibliát szeretem olvasni, hanem bármit, ami jó és érdekes. A könyvekben aláhúzom, ami megragadja a figyelmemet. Ha valamikor újra előveszem, akkor esetleg az igehirdetésekben is fel tudom használni” – fejtette ki Milen Marcell.

A nagybalogi tanulók és tanítóik látogatása a Lidike Pihenőházban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Felvetődött a kérdés, hogy kinek mi a jó könyv, s hogyan lehet azt ajánlani a gyerekeknek. Ebben nagy szerepük van a pedagógusoknak, akik megismertethetik a helyi értékeket a tanulókkal. Épp az összejövetel napján látogattak el Nemesradnótra a nagybalogi iskolások, akikkel szintén szót váltottak az olvasás fontosságáról és a könyvekről.
A nemesradnótiak számára Pósa Lajos a mérce, hiszen a község szülötte az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtője és az első irodalmi értékű gyermeklap, Az Én Ujságom megalkotója volt. Olyan gyermekirodalmat teremtettek, mely még ma is megállja a helyét.
A Lidike Pihenőház műhelyében ma is készül az egykori lapszerkesztő nyomdokaiban újság, havi rendszerességgel elektronikusan érhető el a www.szozat.org oldalon Muskátli mellékletként. A Muskátli a negyedik évfolyamában jár, s összekötve könyv formában is megjelenik. Az olvasás népszerűsítése érdekében a Besztercebánya Megyei Önkormányzat támogatásával az iskola és óvoda is megkapta a II. és III. évfolyam egybefűzött kötetét, amelyet biztosan jól tudnak majd hasznosítani a tanórákon.

Varga Zsuzsanna, a Nemesradnóti Alapiskola igazgatóhelyettese átveszi a Muskátlit Pósa Erzsébet szerkesztőtől (Fotó: Pósa Dénes/Felvidék.ma)

Varga Zsuzsanna előadásában kiemelte, hogy a kiegészítő magyarórákon Pósa Lajos munkásságát, gyermekverseit is beviszik a tanulók mindennapjaiba. Elmondta, hogy áprilisban Pósa-hetet tartottak, illusztrálták a verseit, leporellókat, maketteket készítettek, vetélkedő formájában kvízműsor keretében mélyítették el a tudásukat.
Kifejtette, hogy napi szinten viszont nagyon nehéz az olvasás. A tanulók az olvasást csak az iskola keretén belül gyakorolják. A pedagógusok így minden percet próbálnak kihasználni. Az asszisztensek is segítik a tanulókat a felzárkózásban.
Szólt a Kedvesház pedagógiáról, mely a hatékonyabb oktatást szolgálja. A mindenki számára nyitott iskola projektnek köszönhetően a szülők is betekintést nyerhetnek a tanórákba. Minden hónapban kínálnak valamilyen érdekes programot, műsort. Rendeznek könyvkiállítást is, ahol a szülők megvásárolhatják a kiadványokat. Ezenkívül elérhetőek a gyermeklapok is, de a tanulmányi előmenetelt szintén könyvvel jutalmazzák.

Forrás: http://felvidek.ma/2018/06/eszmecsere-a-konyv-es-az-olvasas-nepszerusiteserol-nemesradnoton/

 

A könyv, a könyvtár, a Biblia

Nt. Milen Marcell helyettes lelkész előadását alább tesszük közé:

Tisztelettel és szeretettel köszöntök minden jelenlévőt. Pósa Dénes gondnok úr kért meg rá, hogy mai rendezvényünkön mondjak néhány szót a Bibliáról. Köszönöm a felérést és a lehetőséget. Mielőtt azonban a Szentírásról kezdenék beszélni, engedjék meg, hogy a könyvekhez való kapcsolatomról szóljak.

Hála Istennek olyan családból származom, illetve a felmenőim között többen voltak olyanok, akik kedvelték a könyveket és mondhatni, hogy saját kis könyvtárat alakítottak ki maguknak. Apám különösképpen szerette a könyveket, úgy is fogalmazhatok, hogy gyűjtötte. Apjától, de főleg nagybácsijától sokat megörökölt, és sok könyvet vett. Ami őt érdekelte, és amit meg akart szerezni, attól nem tántorította el semmi. Fiatal pedagógus volt, fiatal házas és Budapestről rendelt valamilyen több kötetes kiadványt. Valójában ráment az egész havi fizetése, aminek édesanyám nem igazán örült, mert ez azt jelentette, hogy az ő fizetéséből kellett, hogy megéljenek egész hónapban. Nos, ilyen háttérrel rendelkezem én, de nem vagyok ennyire elvetemült – legalább is ezen a téren nem.

Milyen az én kapcsolatom a könyvekkel?

Nem mondhatom, hogy valamiféle könyvmoly vagyok. Viszont szeretek olvasgatni. Ha íróasztal mellett eltöltök egy-két órát akár olvasással, akár írással, utána már mozognom kell. Én úgy érzem, hogy többet is lehetne, kellene olvasnom. Annakidején Ravasz László püspök, Református Egyházunk kimagasló személyisége úgy mondta, hogy a lelkipásztornak egy héten legalább egy könyvet el kellene olvasnia. Ehhez képest én havonta veszek egy-két könyvet és olvasok el.

Mit szeretek olvasni?

Nem csak a Bibliát, hanem bármit, ami jó, érdekes, vagy aminek a stílusa közel áll hozzám. Legyen az Pályi Gyula kémia professzornak a Torinói lepelről szóló könyve, vagy Müller Péternek a Férfiélet, női sors című írása, Almár Iván csillagász Kozmikus társkeresője, Paulo Coelhonak Az ötödik hegye, vagy Francois Villon versei. A már említett Ravasz László püspök monda azt is lelkipásztor társainak, hogy nem kell sok könyvet olvasni - idő hiányában ez nem is lehetséges -,  csak jó legyen, amit olvasunk. Hogyan olvasom a könyveket? Nem szép dolog, de legújabban belefirkálok. Ez azt jelenti, hogy ami számomra fontos, azt aláhúzom. Egyszerű oka van, ha ismét kezembe kerül az adott könyv, nem kell újból végig olvasnom, mert a lényeg alá van húzva. Valamint a kijelölt részeket később fel tudom használni igehirdetéseimben is.
 
Ideje most már, hogy a Bibliáról is beszéljek.

A Biblia, más néven Szentírás külalakra egy könyv, viszont hogy ha belelapozunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy könyvek gyűjteménye. Összesen 66 könyvből áll. Erre utal a Biblia megnevezés is. A „biblion” görög szó, ami könyvet jelent. Ennek többes száma a Biblia, ami azt jelenti: könyvek. Aztán azt is látjuk, hogy a Biblia két nagy részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből. Az Ószövetséget 39, az Újszövetséget 27 könyv alkotja. Az egész Szentírás Jézus Krisztusról, az ember és a világ Megváltójáról szól. Az Ószövetség a teremtés és bűneset után azt mondja el, hogyan választotta ki az Isten az ősatyákat, azoknak utódait, a zsidó népet, hogy kötött velük szövetséget és hogyan készítette el Isten Jézus Krisztus, a világ Megváltója számára az utat a választott népben. Az Újszövetség pedig az apostolok bizonyságtételét mondja el Jézus Krisztusról. Tehát azt, hogyan kötött új szövetséget Isten az emberiséggel. Tartalmuk szerint a Biblia könyveit három csoportba soroljuk. Vannak történeti, tanítói és prófétai könyvek. Az Ószövetség eredetileg héber nyelven, az Újszövetség görög nyelven íródott. A Bibliába foglaltak nagyon sokáig szájhagyomány útján terjedtek, csak később jegyezték le.  És ami írott szöveg megmaradt, az többnyire papirusz tekercseken, darabkákon maradt fenn sok-sok másolás útján.

Miért nevezzük a Bibliát Szentírásnak is?

Mitől szent ez a könyv, miért vehetjük áhítattal a kezünkbe? Mert a keresztyének hiszik, hogy benne magával Istennel, a mi Teremtőnkkel és Szabadítónkkal van dolgunk. Aki a Biblián keresztül megszólít minket, kijelenti magát és közli velünk akaratát. Illetve kijelenti azt, amire legnagyobb szükségünk van: önmaga üdvözítő ismeretét. A Szentírás Isten hatalmas tetteinek a krónikája, aminek központi üzenete a megváltás. Az, hogy Isten az ő Fiát, Jézus Krisztust adta nekünk Megváltóul. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – mondja János evangéliuma. A Jézus név azt jelenti: Szabadító. Ő szabadit meg minket bűntől és haláltól.

Mindezt hallva fölvetődhet bennünk a kérdés, hogy ha a Biblia Isten kijelentése, igéje, akkor ki írta a Szentírást?

Elmondhatjuk, hogy Isten elhívott emberei, azok, akiket erre a munkára kiválasztotta az Isten. Tehát a próféták és apostolok írták a Szentlélek ihletése alapján és az ő vezetésével. Emberek jegyezték le, de ami abban van, isteni kijelentés. A biblia isteni sugallatú keletkezésének folyamatát nevezzük inspirációnak. A Második Helvét Hitvallásunk fogalmazza meg a következőket a Szentírással kapcsolatban: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai mind az Ó-, mind az Újtestamentumban Isten igaz igéje, ezért elég tekintélyük van önmaguknak és az nem emberektől származik, mert maga Isten szólt az atyákhoz, prófétákhoz és apostolokhoz, és szól még mindig hozzánk a szent írások által.” Itt van az a nagy különbség, amiben a Biblia eltér más könyvektől. Tehát elsősorban nem emberi alkotás, hanem isteni kijelentés. Aztán a Bibliára azt is mondjuk, hogy kánon, hogy kanonikus könyvek gyűjteménye. A kánon görög eredetű szó, jelent mérőnádat, mérőzsinórt, jelenthet egyféle szabályt. Latinul normát. A Biblia nem egyik napról a másikra keletkezett, hanem évszázadok alatt. Más-más történelmi korokban íródtak annak könyvei, és az emberi szerzők, akiket az Isten elhívott erre a munkára, szintén nagyon különbözőek.

Tudnunk kell azt is, hogy a Biblia könyvein kívül még nagyon sok más szent irat is íródott. De csak azok kerültek be a kánonba, vagyis azok alkotják a Bibliát, amelyek egy bizonyos isteni normának, szabálynak, követelménynek megfelelnek. Például az Ószövetségből először a Tórát, tehát Mózes öt könyvét fogadták el kanonikusnak Ke. 444-ben, amikor a zsidó nép képviselői ünnepélyes keretek között fogadalmat tettek arra, hogy engedelmeskedni fognak mindannak, amit Isten parancsol a törvényben. Az Ószövetség végleges és mai formáját Ku. 100 körül fogadta el kánonnak a zsidóság az úgynevezett Jamniai zsinaton. Az Újszövetség írói tehát már Szentírásként ismerték az egész Ószövetséget. Az Újszövetség pedig Ku. a 4. században nyerte el mai formáját, illetve kerültek bele azok a könyvek, amelyek ma is alkotják. Azok a szent iratok pedig, amelyek nem kerültek be a Bibliába, amelyek kívül rekedtek a kánonon, azaz a normán, az úgynevezett apokrif iratok. Az apokrif azt jelenti rejtett. Ezek olyan zsidó és keresztyén írások, amiket szerzőjük isteni kinyilatkoztatásként tárt a nyilvánosság elé, de ennek ellenére nem kerültek be a Biblia könyvei közé. Tehát a vallásos közösség vezetői, Isten népének elöljárói és az egyes zsinatok Isten Lelkének vezetése alapján nem fogadták el.
Egyúttal a Biblia, tehát az abba foglalt kanonikus könyvek, normatívak olyan szempontból is, hogy szabályozó értékük van a hit és erkölcs dolgaiban, de talán azt is mondhatom, hogy az emberi élet mindennapjaiban. A Szentírás tehát a norma normans a legfőbb tekintély a hívők számára, mert benne Isten útmutatását találják meg. A Biblia használati útmutató az életünkhöz. Úgy, ahogy van használati útmutató például a porszívóhoz, úgy emberi életünkhöz is van, ez pedig a Biblia. Ezért nevezik a Bibliát a könyvek könyvének is. De lehet, azért is, mert már nagyon sok írás, magyarázat, könyv született magáról a Bibliáról. Itt jegyzem meg, hogy a Bibliának vannak nehezen érthető részei. Hogy jól értsük a Szentírást, ebben segítenek minket az úgynevezett bibliai kommentárok.

És végül eljutottunk az egyik legfontosabb kérdéshez, hogy: Mire való a Biblia?

Református Kis Káténkban ez rá a felelet: „A Biblia arra való, hogy amint őseink, úgy azt én is naponként olvassam és Isten segítségével meg is tartsam.” Attól hívő ember valaki, ha hisz abban az örökkévaló és mindenható Istenben, mennynek és földnek teremtőjében, aki a Bibliában jelentette ki magát, parancsolatait, üdvözítő akaratát.  Attól lesz hívő ember valaki, ha szorgalmasan olvassa, tanulmányozza Isten kijelentését és igyekszik a szerint élni. Istennek a Bibliával az a nagy célja, hogy az ember eligazítást kapjon földi életére nézve, valamint elnyerhesse az örök életet. A Biblia Istene az élet Istene, aki mindannyiunkat éltetni akar – ha mi is úgy akarjuk és hagyjuk. Pál apostol ezt írja a második Timóteusi levélben: „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” Nem árt tehát, ha a Biblia is ott található a könyvtárunkban és szorgalmasan tanulmányozzuk. Köszönöm a türelmüket, figyelmüket.   

 

Elhangzott Nemesradnóton, 2018. június 21-én.
Az olvasásról a Radnóti Alapiskolában

 

Danyi Márta nemesradnóti tanítónő előadását alább tesszük közzé:

Tisztelt  Jelenlévők,  Kedves  Egybegyűltek!
Nagyon  nagy  szeretettel  üdvözlöm  Önöket  én  is  ezen  a  projekt  napon,  amely  az  olvasás  éve  jegyében  zajlik.  Célunk  az  olvasóvá  nevelés,  a  könyv  megszerettetése  a  gyermekek  körében.
„ Szeretet  nélkül  lehet  fát  vágni,    
szeretet  nélkül  lehet  téglát  formálni.
De  szeretet  nélkül , nem  lehet  gyermekekkel  bánni! „
A könyv  megszerettetése  már  a családban  elkezdődik.  Az  olvasóvá  nevelés  első  számú  felelőse  a szülő,  aki  nem  csak  azzal  segítheti  gyermekét,  hogy  példát  mutat  ( az  olvasás  és  a könyvek  szeretetére  és  tiszteletére ), hanem  azzal  is,  hogy  mesél  gyermekének.
Nagy  mesterség  jól  tanítani,  különösen  kisgyermekeket  az  „ irodalomra“.  A pedagógus , a  tanító  okossága,  műveltsége,  tudása  pedig  mindenkor  meghatározója  a tanításnak.  Nekünk  pedagógusoknak  az  a célunk,  hogy  a  szülőkkel  együttműködve  a gyermekek  figyelmének  ráirányítása  arra,  hogy  az  olvasás  örömforrás  is,  amely színesíti  mindennapi  életünket.
Úgy  érzem,  aki  nem  szereti  a költészetet,  az lélekben  is,  szellemben  is  szegényebb.  Az  ember  már  kicsi  korától  kezdve  részese  kell,  hogy  legyen  a versnek.  A népi  mondókák  körébe  tartozó  tapsoltatók,  járkáltatók,  altatók  már  a bölcsödéskorú  apróságok  szórakoztató,  s egyben  hasznos  foglalkoztatásában  játszanak  nagy  szerepet.  A piciknek  megnyugtató,  mert  érzik  az  édesanya, a  felnőtt  törődését, a  testi   közelségét.  Az  édesanya  személye  lényegében  meghatározza  a  kezdeti  versélményt.
A  későbbiek  során  az  óvónő  és  a  pedagógus  játszik  főszerepet.  Az  óvodások  számára  nagy  élmény  egy  -  egy  mondóka,  versike  elmondása.  Versélményüket  mihamarább  szeretnék  megosztani  azokkal,  akik  érzelmileg  közel  állnak  hozzájuk.  
A kisiskolásoknak  örömteli  felfedezést  jelent,  amikor  olvasókönyvében  már  az  óvodából  ismert  mondókára,  versikére  bukkan.  Sok  félénk ,  nehezen  oldódó  kisgyermeknek  hoztak  már  sikerélményt  a  felidézett  versikék.  Méghozzá  olyan  szinten,  hogy  a  továbbiakban  pozitívan  hatottak  az  iskolai  munkájukra.  
A legtöbb  elsős  olvasási  szárnypróbálgatásait  is  a  gyermekköltészeti  alkotásokon  kezdi.  A vers  olvasása  közben  a  kisiskolás  nem  vész  el  úgy  a sorok  között,  mint  a prózai  szövegben,  ezért  is  kedvelik  olvasási  anyagként  a költeményeket.  Ezen  felül  a vers  témája  gyermekközelibb,  formája  tetszetősebb,  szavaik,  soraik  rövidebbek.  A ritmika,  a rím  szintén  nagy  varázserő  és  megkönnyíti  az  olvasást.
Az  olvasóvá  nevelés  fontos  feladata  a felolvasás is , erre  akkor  is  szükség  van,  ha  a gyermek  már  tud  olvasni.  A felolvasás  után  nagyon  fontos  a kötetelen  beszélgetés.
A meséléssel  észrevétlenül megtaníthatjuk  a gyermeket  arra,  hogy  képes  legyen  koncentrálni,  figyelni  mindarra,  amit  hall.  A mesehallgatás  során  gyarapszik  a gyermek  szókincse  és  elsajátítja  a hétköznapitól  eltérő  irodalmi  nyelvet.  
Az  első  iskolaévek  az  olvasás,  írás  megalapozása  minden  gyermek  életében  jelentőségteljes  és  nehéz  időszak.  Nem  mindegy  hogyan  éli  meg  a  kisgyermek:  érezve  a felnőttek  törődését,  segíteni  akarását,  vagy  magányosan  küzködve.  Ha  közösen  töltött  kellemes,  játékos  percek  kapcsolódnak  hozzá,  az  élmény  erőt  ad  a  további  tanuláshoz,  olvasáshoz.  
A 3. – 4. évfolyamban  az  olvasóvá  nevelésnek  azt  az  útját  követték,  hogy  a  pedagógusok  ajánlottak  olvasmányokat, ezeket  úgy  vezették  be,  hogy  egy  rövid  részt  felolvastak,  vagy  elmeséltek  a  könyvből,  ezzel  felhívták  a  gyermekek  figyelmét.  Azt  szerették  volna  elérni,  hogy  minél  több  gyereknek  megtetsszen,  s  kedvet  kapjon  az  egész  könyvet  elolvasni.  Célja  az  olvasási  kedv  felkeltése,  megtartása  az  olvasás  megszerettetése  és  annak  továbbadása  egymás  élményei  alapján. Gyermekeink  mind  otthoni,  mind  iskolai  nevelése  során  központi  helyen  kell,  hogy  szerepeljenek  a könyvek,  az  olvasás  megszerettetése,  hiszen  ez  az  alapja  minden  tudásnak .
Az  olvasás  népszerűsítése  iskolánkon  már  hagyomány.   Ennek  jegyében  hirdettük  meg  ismételten  az   olvasási  versenyt.  A program  célja  az  olvasás  népszerűsítése  a  7 – 10  éves  korosztály  körében. A foglalkozásokat  négy  alkalomra  terveztük  1 – 1  óra  terjedelemben,  arányosan  elosztva  a  meséket.    Játékos  vetélkedő  formájában  zajlott  a  számonkérés:  a  mérés  az  olvasás  eredményességéről.  A játékosságon  kívül  célul  tűztük  ki  az  alkalmazóképes  tudást  is.   Mindazt,  amit  elolvastak,  hogyan  tudják  hasznosítani?  Az  olvasottak  alapján  tulajdonságokat  gyűjtöttek  a  főhősről  és  jellemzést  írtak  róla.  Egy – egy  rész  kiragadásával  a  probléma  felismerésével  véleményt  alkottak,  nyilván  az  életkori  sajátosságoknak  megfelelően.  Mesefolytatást,  mesebefejezést  is  írtak.  Ezzel  a  fantáziájukat  és  képzelőerejüket  próbáltuk  ki,  hogy  alkalmazzák  -e  azokat  a  mesei  fordulatokat,  amelyeket  megismertek.  A mese  részleteinek  ismeretét  igaz – hamis  állításokkal,  villámkérdésekkel  oldottuk  meg.  Rajzokat,  illusztrációkat,  bábokat  készítettünk  hozzájuk,  majd  közösen  dramatizáltuk.  Ezáltal  a  gyerekeket  a  mesék  birodalmába  tudtuk  kalauzolni,  s  a  történet  végén  a  tanulságok  átbeszélésével  felelőségre,  becsületre,  önfegyelemre  nevelhetjük  őket.  Célja  továbbá,  hogy  fejlődjön  a  gyermek  szókincse,  választékosabban  legyenek  képesek  beszélni.  Végezetül  oklevelet  kaptak  a gyerekek,  melyben  igazoltuk  a  programban  való  részvételüket.
Nagyon  fontosnak  tartom,  hogy  gyermekeink  is  megismerjék  és  megszeressék  a magyar  irodalmat.   Tanulják  meg  azt  óvni  és  védeni,  mert   a“ mi  szívügyünk  a  magyar  nyelv,  s  a  mi  gyöngyszemünk  a  magyar  irodalom.“

Végezetül  a következő  idézettel  zárom  gondolataimat:
„ Szeresd  a gyermeket!  A gyermek  gyenge  tő,
Friss  fakadó  rügyet  szelíden  rengető.
Ha  ápolója  nincs:  elcsenevész ,  lehull!
Mindig  vigyázz  reá!  Állj  mellé  támaszul.
Fogd  meg  a romboló  viharnak  ostorát,
Ne  csapkodja  vadúl  azt  a kis  zsönge  fát,
Ne  bántsad  a jövő  szendergő  képeit –
Töröld  le  gyöngéden  a gyermek  könnyeit!

Elhangzott Nemesradnóton, 2018. június 21-én.