Muskátli - 2018. július

muskatli

 

muskatli
Melléklet jó gyermekeknek

Immáron a 2017/2018-es tanév kezdetével a Muskátli a negyedik évfolyamába lépett. A világháló segítségével a Pósa Lajos költő, szerkesztő szülőfalujából szállnak továbbra is a jó gyermekekhez és örökgyermekekhez a szebbnél-szebb versikék, mesék, megemlékezések.

A nemesradnóti Lidike Pihenőház alkotóműhelyében ez esztendőben is Az Én Ujságom hasábjait lapozgatva kerülnek elő az értékes írások. Így a mai kor vívmányainak köszönhetően ismét elérhetőek az oly kedvelt képes gyermeklap válogatott részei itt a www.szozat.org elektronikus lapon.

A Muskátli II., II. és IV. évfolyama nyomtatva is megjelenik. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.
Keressetek bennünket a facebookon is https://www.facebook.com/posa.emlekere a Pósa Lajos Emlékére oldalon.

2018. július / IV. évfolyam / 11. szám

 

Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.  
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

 

HÓNAPVERS

 

Pósa Lajos:

A kenyér

kenyer

Tűznyilakat szór le
Isten égő napja,
Dolgos ember, magyar ember
Az áldást aratja.
Omlik , mint a patak,
Hulló verejtéke,
Gyöngyeitől harmatozik
Minden arany kéve.
Neki köszönheted,
Amit Isten adott…
A föld népe előtt
Vedd le a kalapod!
Piros hajnalban már
Csillog a kaszája,
Rá esik a búcsúzó nap
Utolsó sugára.
S míg a nagy urakat
Hűvös lomb takarja,
Lángözönben az arató,
Ég az arca, karja.
Neki köszönheted,
Amit Isten adott…
A föld népe előtt
Vedd le a kalapod!
Végig a határon
Búzakereszt sárgul.
Hála kél a szántóvető
Zengő ajkárul.
Minden kis keresztben
A kenyeret látja –
S millióknak osztogatja
Híven asztalára.
Neki köszönheted,
Amit Isten adott…
A föld népe előtt
Vedd le a kalapod!


Forrás: Az Én Ujságom, XVIII. évfolyam, 31. szám (1907. július 28.)

 

EMLÉKEZÉS

 

110 éve égett le Nemesradnóton a falu és Pósa Lajos szülőháza

Pósa Lajos:

Romok közt (Nemesradnót, 1908. július 13.)

Pósa Lajos szülőháza

Ebben a kis faluban,
Ahol az én bölcsőm ringott,
Ne keress most tulipánt,
Se rózsát, se rozmaringot!
Puszta lett a virágos kert:
Menta, szegfű mind hamu,
Zsálya porát hordja a szél…
Fekete rom a falu.

Ebben a kis faluban
Ne keress most fecskét, gólyát!
Piroscsőrű tűzmadár
Elűzte a csűr lakóját.
Eresz alól elűzte a
Villásfarkú madarat:
Fiókáit mentegetve
Sok lehullott, ott maradt!

Ebben a kis faluban
Otthonát hány siratgatja!
Füstös küszöb, omladék
Hány embernek feje alja!
Hajléktalan lettem én is
Őseimnek szent helyén…
Három égett vén akácfa
Meredez rám feketén!

 

Kedves gyermekeim!

Sír a szívem, sír a lelkem szomorúságában. Az én kedves, akácfalombos szülőfalum, Nemesradnót, tűz martaléka lett. Porig leégett nagy része alvégen, felvégen.
Hajléktalanul maradt egy sereg derék, szorgalmas, honszerető, törzsökös magyar ember. Kormos gerenda a párnájuk, csillagos ég a takaródzó dunnájuk.
De azért nem zúgolódnak, viselik békén, türelmesen ezt a szörnyű csapást. Mikor lehajtják fejüket a kormos gerendára: hívő lélekkel látják kiemelkedni a romok közül új otthonukat, vadszőlőborította, fehér falával, muskátlis ablakával. Mikor a csillagos éggel betakaróznak: Isten nevével alszanak el, bízva az ő jóságában, hogy feléjük fordítja az emberek részvétét.
Én rám, aki atyjukfia vagyok, úgy tekintenek, mint szerencsétlenségük hűséges szószólójára.
Szólok is hozzátok, kedves gyermekeim! Nyújtsátok ki segítő kezeteket a nemesradnóti hajléktalanok felé! Ha az a sok apró kéz, amely Az Én Ujságom lapjait forgatja, megtelik fillérrel: hány hajléktalannak lesz újra hajléka! Egy csomó apró kéz az alapját veti meg; másik a falát építi fel; harmadik a homlokát szépíti; negyedik betetőzi a házat s befödi cseréppel.
Járuljon hát hozzá mindenki a maga tehetsége szerint a romba dőlt hajlékok föltámasztásához! A gazdag többel, a szegényebb kevesebbel.
Az adományokat Az Én Ujságom kiadóhivatalába (Budapest, Andrássy út 10. sz. a.) küldjétek. Az adakozók névsorát Az Én Ujságom hasábjain közöljük.
Áldja meg az Isten mind a két kezével, aki segítő kezét nyújtja az én porba sújtott testvéreimnek!
Budapest, 1908. augusztus havában.

Pósa bácsi.


Forrás: Az Én Ujságom, XVIII. évfolyam, 32. szám (1908. augusztus 2.)


Adakozás.


A nemesradnóti tűzkárosultak javára a következő adományok érkeztek:
Az Én Ujságom kiadói 200 korona
Az Én Ujságom szerkesztősége 50 korona
Herman Ottó 50 korona
Wolfner Czinke 3 korona
Wolfner Pista 5 korona
Goldberger Róbert 10 korona
Háhn Ella gyűjtőívén:
.
.
.
Összesen 328,10      
 (1908. augusztus 2.)
Összesen 375 korona
(1908. augusztus 9.)
A Felsőzúgó fürdő a nemesradnóti tűzkárosultak javára Báthory Andor és Havas István által rendezett hangverseny tiszta jövedelme és felülfizetések összege 120 korona.
Összesen 778,26
(1908. augusztus 16.)
Összesen 936,47
(1908. augusztus 23.)
Összesen 1188,93
 (1908. augusztus 30.)
Összesen 1335,70
(1908. szeptember 6.)
Összesen 1417,19
(1908. szeptember 13.)
Összesen 1582,61
(1908. szeptember 20.)
Összesen 1713,48
(1908. szeptember 27.)
Összesen 1820,58
(1908. október 4.)
Összesen 1849,08
(1908. október 11.)
Összesen 1904,42
(1908. október 18.)
Összesen 1919,92
(1908. október 25.)
Összesen 1944,78
(1908. november 1.)
Összesen 1967,58
(1908. november 8.)
Összesen 2006,90
(1908. november 15.)
Összesen 2026,64
(1908. november 22.)
Összesen 2040,34
(1908. november 29.)
Összesen 2070,04
(1908. december 6.)
Összesen 2084,78
(1908. december 13.)
Összesen 2112,95
(1908. december 20.)
Összesen 2147,35
(1908. december 27.)

Pósa Lajos szülőfaluja leégett


Gömörmegye, Nemesradnót községe, Pósa Lajos — vagy mint a gyermekvilág ismeri: Pósa bácsi szülőfaluja julius 13-án leégett. A község tiszta, fajmagyar, szorgalmas, takarékos, becsületes népe egyrészt az aratás nagy munkájával, másrészt a közeli Rimaszombatban — vásár lévén — volt elfoglalva. A községben csak az öregek, munkaképtelenek és a gyermekek maradtak. És déltájban megkondult a harang: tűz ütött ki. Néhány pillanat alatt lángtengerben állott a község. Földig égett a község fele, elhamvadt negyven család fészke és több mint száz gazdasági melléképület. Elpusztította a tűz az élőfákat is, a melyek a községet mintegy kertté tették. A kár megközelíti a százötvenezer koronát s a leégett házak, gazdasági épületek stb. csak kis részben voltak biztosítva. — így kapjuk hírét és leírását Nemesradnót község pusztulásának és a károsult, lakosság ínségének és kétségbeesésének. Hozzáteszi még lapunk barátja, a ki a szomorú hírt megírta, hogy elégett Pósa Lajos csöndes, ősi, bogárhátú háza is, ahol a gyermekek szeretett költője megpihenni szokott nyaranta. A vége azután: kérelem a nagyközönséghez, hogy ne hagyja veszni Pósa Lajos faluját. A szerencsétlen község segítségért kiált s első sorban a gyermektáborhoz fordul, kérve filléreit Pósa bácsi szülőfaluja számára. Az adományok a radnóti elöljárósághoz küldendők.


Forrás: Budapesti Hírlap, 1908. július (28. évfolyam, 157-183. szám)1908-07-16 / 170. szám

12728/1908. alisp. sz. körrendelet. Nemesradnót község tűzkárosultjainak segélyezése tárgyában.
(Valamennyi járási főszolgabíró urnák és községi elüljáróságnak.)

Gömör Kishontvármegye közönségének folyó évi julius hó 27-én tartott rendes nyári közgyűlésből 9185/1908. kgy. szám alatt Baranyavármegye közönségéhez intézett megkereső levele szerint a vármegye rimaszécsi járásához tartozó föntnevezett községben folyó évi július hó 13-án a lakosság nagy részének távol, illetve a határban munkában létele alatt oly pusztító tűzvész támadt, melynek 50 lakóház mellék- épületeivel s azokban volt ingóságokkal összesen 64 154 korona értékben esett áldozatul, mely értékből biztosítva csak 37 818 korona volt.
A tűznek egy emberélet is áldozatává lett.

Minthogy a szerencsétlenség nagysága által okozott aránylag tetemes károk enyhítése meghaladja a megkereső vármegye anyagi erejét, az önhibájukon kívül szánandó helyzetbe, sőt ínségbe jutott károsultak helyzetének javítása céljából a könyöradomány gyűjtést a vezetésem alatt álló törvényhatóság területére 60 napra elrendelem s fölhívom címzetteket, miszerint a befolyó összegeket közvetlenül a megkereső törvényhatóság alispánjához eljuttatni szíveskedjenek.
Pécs, 1908. évi augusztus hó 17-én.

Alispán szabadságon : Stenge Ferenez várm. főjegyző.

Forrás:  Baranyavármegye Hivatalos Lapja, 1908 (11. évfolyam, 1-55. szám)1908-08-20 / 34. szám


Tüzek

Gömör vármegyének egyik virágzó, színmagyar községe: Nemesradnót e hó 13-ikán a tűzvésznek lett martaléka. A tűz a legnagyobb szélvészben tört ki és mintegy ötven családot tett hajléktalanná. A kár hatvanezer korona. A lakosság egy része a tűzvész pusztításakor az aratási munkálatokkal volt elfoglalva, a másik része pedig a rimaszombati vásáron volt. Egy hetvenötéves öreg asszony a lakóházában bennégett. Félóra alatt negyvenöt ház és temérdek takarmány pusztult el. A községben nyaral Pósa Lajos, a dalköltő, kinek háza szintén leégett és most családjával együtt az ottani református , lelkész vendégszeretetét élvezi. A szomszéd községek lakói a legnagyobb önfeláldozással segítettek a tűzvész fékezésénél.

Forrás: Az Ujság, 1908. július/2 (6. évfolyam, 171-178. szám)1908-07-17 / 171. szám

 

IRODALOM



Lőrincz Sarolta Aranka:

Az érthetetlen halál

 

A háború után a történelmi igazságszolgáltatás meg lett erőszakolva, mert a kanyargós Ipoly folyó, melynek mindkét partján egy nyelvet beszélők éltek, országhatár lett. Ki hitte volna ezt, úgy száz évvel ezelőtt, senki. Az öregek, akik éltükben szabadon járhattak át a folyó fahídján, forogtak sírjaikban, és lábszárcsontjaikkal zörgették az okos politikusok lelkiismeretét, de azok mindezt hallatlanná tették.
  A folyó minderről tudomást sem vett. A halak némán úszkáltak, fickándoztak a lassan fodrozódó vízben. A topolyfák és fűzfabokrok ugyanúgy nőttek és lógatták ágaikat a víz mindkét partján, mintha mi sem történt volna. A gólyák ugyan úgy röpködtek az egyik oldalról a másikra, vitték az ennivalót a fiókáiknak, mintha a folyó nem is lett volna országhatár. Ki tilthatta ezt meg nekik? Senki. A folyó pedig egykedvűen kanyargott, hol jobbra, hol balra, a nagy esőzések után igencsak megduzzadva, majd folytonosan elöntve vízzel mindkét oldalon a lapályos réteket.
  Nem úgy az ember. Mindkét oldalon puskás szuronyos katonák, csendőrök vigyázták a folyó partjának nyugalmát, nehogy az egy nyelvet beszélő emberek átkiáltsanak egymásnak.
   „Hahó, testvér, ti hogy éltek ott a túloldalon, elszakítva a nemzettől?”
   „Hahó, testvér, hát ti hogy éltek, ott megnyomorítva a felszabadító nagy testvértől?”
A nemzetnek, s benne az embernek hallgatnia kellett, ha életben akart maradni. A félelem folytonosan őrt állt mindkét parton. Ám félni csak a felnőttek féltek, mert ők már értették, átélték a megfélemlítés borzalmas korszakát. Nem úgy a gyermekek. Egyszerű, ártatlan lelkük nem tudta még mi az igazi félelem. Ha játékos kedvük támadt, és az igen gyakran támadt, akkor játszottak, vízzel, homokkal, faágakkal, halakkal, kagylókkal, mikor mi akadt a kezük ügyébe és nem nézték, hogy hol van, az országhatár.
   Nyár volt és nagy meleg, a folyóban alacsony volt a vízállás. Mindkét partszakasz mellett kisebb, nagyobb homokszigeteket lehetett látni, melyeknek szélén apró kis halacskák serege fickándozott a napsütötte meleg, sekély vízben.
  A fiú, az északi oldalon, a falu felől, lassan közeledett a folyóhoz, úgy tizennégy, tizenöt éves lehetett. A gyermek és felnőtt kor határán, aki még lelke mélyén játszani vágyik, de már benne bujkálnak a titokzatos férfivágyak. Fekete klott gatya volt rajta és mezítelen lábaival óvatosan lépkedett a rét füvén, nehogy tehén lepénybe, vagy liba ürülékbe lépjen. Melege volt, alig várta, hogy belemerüljön a hűs habokba.
  A folyó déli oldalán az egyik fűzfabokor rejtekében és jótékony árnyékában, szuronyos, puskás katona hűsölt, konok elszántsággal őrizve az országhatárt. Távcsövével végigpásztázta a partszakaszt, hogy nincs e valami mozgás. Akkor látta meg a fiút, amint éppen belemerült a folyó vizébe, fel s lebukott, majd a vizet paskolva saját magát fröcskölte, úgy gyönyörködött a vízcseppek játékában. Bukdosott, vidáman, önfeledten, mint a libák, amikor szárnyaikkal maguk körül csapkodják a vizet.
  A katona, érdeklődéssel nézte a fiú játékát, a folyó vizében, nem gondolt semmire. Ekkor, váratlanul, a folyó egyik sötét örvényéből, előlépett egy démon, akit az emberek „gyilkosnak” neveznek. Láthatatlanul, alattomosan a katona mögé lépett és gonosz gondolatokat kezdett sugdosni a fülébe. A katona értelme körbejárta a gondolatokat, latolgatni kezdte a lehetőségeket, majd bele egyezve bólintott. Ujjai a puska ravaszát tapintották, óvatos mozdulattal ellenőrizve, hogy meg van e töltve. Megvolt. Még várt, semmit sem akart elhamarkodni. Tudta, hogyha határsértőt fog, eltávozást és kitüntetést kap. Ám a fiú sehogy sem akart a folyó déli oldalára kerülni, úgy látszik, otthon a lelkére kötötték, hogy vigyázzon, mert a folyó mindkét partját őrzők veszélyesek. Már eléggé kifáradt a bukdosásban, tempózott hát egy kicsit a part felé és lassan felállt, hogy lecsúszni készülő klott gatyáját megigazítsa. Ekkor dördült el a fegyver. A víz messzire vitte a lövés hangját, a közeli dombok többszörösen visszaverték. A fiú hirtelen az ég felé tárta karjait, mint a madár, amikor repülni készül és kalimpálva arccal az északi partra zuhant. Keze kaparni kezdte a folyópart száraz földjét, menekülni próbált, kikapaszkodni a magas partra. Lábai rángatóztak, haza akart futni, menekülni a halál elől, szinte gyermek volt még, előtte állt az egész élet, de már menekvés nem volt. Nedves, csapzott hajából, nyitott szájából lassan csorgott a vér, a folyó vizébe.
 A falu felőli magas partról asszonyi sikolyt hozott a szél.
 Kisfiam! Kisfiam, hol vagy? - hallatszott a kiáltás, végig az Ipoly partszakaszán.
A folyó partján azonban, már ott állt a halál, az érthetetlen halál és kezet fogott a katona háta mögül előbukkanó gyilkos démonnal.
A határőrkatona látcsövével még egyszer végigpásztázta az északi partszakaszt, óvatosan bement a vízbe és a halott fiút a folyó déli part szakaszának egyik homokszigetére húzta.
Határsértőt fogtam, s mivel a felszólításomra nem engedelmeskedett, lelőttem!- jelentette az őrsre.
 A megölt fiút a folyó túloldalán lévő magyar faluban ravatalozták fel. Halotti tetemét apjától, anyjától, testvéreitől egy országhatár választotta el. Ha a fiú még élt volna, értette volna szavait annak, aki lelőtte, nem kellett volna tolmács, mert egy nemzet fiai voltak, egy nyelvet beszéltek, csak az igazságtalanul megerőszakolt történelem tette az anyaország határőrző katonáját a fiú iránt idegenné, halálosan idegenné.


Lőrincz Sarolta Aranka: 

Nyári csend

A poros fák lombján
hallod a csend sóhaját?
Parányi madár pittyeg,
 s erre a nyár felel.
Zizzen a fű, esőért sóhajt
a szikkadt föld, megrepedt.
Álmosan döngicsél a bogár
egy kókadt virág felett.
Sárgán izzik a levegő,
 forrón lüktet a nyár szíve,
ragacsos izzadság csorog.
A csend halk hangjai,
gyermeklábakon topognak
homok pereg, víz csobog.
Susog, szuszog a nyári csend
és én, csendben hallgatom.


Lőrincz Sarolta Aranka:

Vágyálom                                                                                                                         

Sétálni vágynék veled,
a nyári zöldben pompázó
 árnyas fák alatt,  
hol madárfütty szól
és napsugár szalad.
Tudom, ez csak vágy,                                                                                                                                       
mert az idő fogva tart.
Nem sétálhatok veled
az árnyas fák alatt,
nem lép egyszerre a lábunk
és nem futunk,
ha jön a nyári zápor,  
csak álmomban
fogod át derekam,
hogy táncba hívj,
s én, nem kéretem magam.
Táncolok veled,
forog körülöttem a világ,
boldogság kavarog,
mint fényesen szikrázó
színes karikák.  
Jaj, az álmom elszállt,
mint könnyű pára
a kéklő égen,
csak a vágy maradt utánad,
a nyári zöldben harsogó,
reggeli fényben.

 

VALÓSMESE

 


Eszmecsere a könyv és

az olvasás népszerűsítéséről Nemesradnóton

Írta:  Pósa Homoly Erzsó,  - 2018.06.22., Felvidék.ma

 
eszmecsere1
Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka nyitotta meg a minikonferenciát (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A Nemesradnóti Református Egyházközség a megújhodás jegyében minden esztendőben sikeresen pályázik a Besztercebánya Megyei Önkormányzathoz közösségépítő rendezvényei megvalósításának érdekében. Idén a könyv és az olvasás került a figyelem középpontjába, mely témára minikonferenciát rendeztek június 21-én a gyülekezeti teremben.
„Minden évben úgy próbálunk meg pályázni, hogy maradandót alkossunk” – kezdte Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka, majd kifejtette, a korábbi években hasonló megyei pályázatból emléktáblát emeltek Bodon Lajos kántortanítónak és Pósa Lajos református lelkésznek, majd felújították, a rákövetkező évben pedig megjelölték Pető Dániel lelkész sírját és hangosítást szereltek a református templomba.
„Az idei projektünk az olvasásról, a könyvekről, a könyvtárról szól. Ennek keretén belül hívtuk össze a mai konferenciát, mert szeretnénk az egyházi könyvtárat is megújítani. Annak idején a parókián volt egy könyvszekrény, melyet felújítva szeretnénk a gyülekezeti teremben elhelyezni, s újabb szekrényekkel kiegészíteni. Kaptunk egy ígéretet Budapestről, hogy elképzeléseinket könyvadománnyal támogatják. A jövőben ezt is szeretnénk majd a tanítók segítségével berendezni” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Pósa Dénes.
A református egyházközség és a helyi alapiskola tantestülete között példás az együttműködés, több sikeres akciójuk is volt már. Ezt igazolta az olvasásról rendezett eszmecsere is, mely egybevágott az iskolában folytatott projekttel.

eszmecsere2
Danyi Márta, a Nemesradnóti Alapiskola tanítója, az olvasási projekt vezetője (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Danyi Márta, a projekt vezetője elmondta, az iskolában is az a céljuk, hogy olvasni szerető felnőttekké neveljék a gyerekeket, s megszerettessék a könyveket, ráirányítsák a figyelmet arra, hogy az olvasás örömforrás is, amely színesíti mindennapi életünket.
„Úgy érzem, aki nem szereti a költészetet, az lélekben, szellemben is szegényebb. A kisiskolásnak örömteli felfedezést jelent, amikor olvasókönyvében az óvodából ismert mondókára és versikére rábukkan. Az olvasóvá nevelésnél fontos a felolvasás is, erre akkor is szükség van, ha a gyermek már tud olvasni. Ezt követően nagyon lényeges a kötetlen beszélgetés is. A meséléssel észrevétlenül megtaníthatjuk a gyermeket arra, hogy képes legyen figyelni arra, amit hall. A mesehallgatás során gyarapszik a szókincse is, s elsajátítja a hétköznapitól eltérő irodalmi nyelvet” – fejtette ki Danyi Márta.
Felvázolta, hogy miként folyt ebben a tanévben a Nemesradnóti Alapiskolában az olvasás iránti figyelemfelkeltés. Idén is volt olvasási verseny. A számonkérés játékos vetélkedő formájában zajlott, ahol figyeltek arra is, hogy mindazt, amit elolvastak, hogyan tudják hasznosítani. Ezt a célt szolgálta a mesék befejezése, hogy próbára tegyék a fantáziájukat és a képzelőerejüket, s hogy alkalmazzák azokat a mesei fordulatokat, amelyeket megismertek. „A mesék tanulságainak megbeszélésével felelősségre, becsületre, önfegyelemre is neveltük a gyerekeket. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy gyermekeink is megszeressék a magyar irodalmat” – tette hozzá.

eszmecsere3
Nt. Milen Marcell, a Nemesradnóti Református Egyházközség helyettes lelkésze (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A tanácskozáson szó esett a hitről, a Szentírásról, a Bibliáról is, mely talán nem hiányzik senki könyvespolcáról sem. Nt. Milen Marcell, a Nemesradnóti Református Egyházközség helyettes lelkésze előadásának bevezetőjében vázolta, hogy családjában többen is voltak, akik saját kis könyvtárat alakítottak ki maguknak. Édesapja, aki a bátkai alapiskolában is tanított, különösképpen szerette és gyűjtötte a könyveket.
A könyvek könyve, a Szentírás kapcsán elmondta, hogy a Biblia gyűjtemény, összesen 66 könyvből áll. Erre utal a megnevezése is, a biblion görög szó, könyvet jelent. A héberül íródott Ószövetség 39, a görögül írt Újszövetség 27 könyvre oszlik. Ezek között vannak történeti, tanítói és prófétai könyvek, amelyek szabályozó értékkel bírnak a hit és az erkölcs dolgaiban, az emberi élet mindennapjaiban. Benne Isten útmutatását, eligazítását találjuk meg. Később latinra fordították, a katolikus egyházban nagyon sokáig ezt használták. A reformáció indította el a bibliafordításokat, hogy minden nép a saját anyanyelvén hallhassa az Isten szavát – ismertette a lelkész, aki arra buzdított, hogy szorgalmasan forgassuk Isten kijelentéseit, s igyekezzünk azok szerint élni.
„Ravasz László püspök azt mondta, hogy a lelkipásztornak hetente el kell olvasnia egy könyvet. Ugyancsak ő fejtette ki, hogy nem kell sok könyvet olvasni, ha a lelkésznek nincs rá ideje, csak jó legyen, amit olvasunk. Én nemcsak a Bibliát szeretem olvasni, hanem bármit, ami jó és érdekes. A könyvekben aláhúzom, ami megragadja a figyelmemet. Ha valamikor újra előveszem, akkor esetleg az igehirdetésekben is fel tudom használni” – fejtette ki Milen Marcell.

eszmecsere4
A nagybalogi tanulók és tanítóik látogatása a Lidike Pihenőházban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Felvetődött a kérdés, hogy kinek mi a jó könyv, s hogyan lehet azt ajánlani a gyerekeknek. Ebben nagy szerepük van a pedagógusoknak, akik megismertethetik a helyi értékeket a tanulókkal. Épp az összejövetel napján látogattak el Nemesradnótra a nagybalogi iskolások, akikkel szintén szót váltottak az olvasás fontosságáról és a könyvekről.
A nemesradnótiak számára Pósa Lajos a mérce, hiszen a község szülötte az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtője és az első irodalmi értékű gyermeklap, Az Én Ujságom megalkotója volt. Olyan gyermekirodalmat teremtettek, mely még ma is megállja a helyét.
A Lidike Pihenőház műhelyében ma is készül az egykori lapszerkesztő nyomdokaiban újság, havi rendszerességgel elektronikusan érhető el a www.szozat.org oldalon Muskátli mellékletként. A Muskátli a negyedik évfolyamában jár, s összekötve könyv formában is megjelenik. Az olvasás népszerűsítése érdekében a Besztercebánya Megyei Önkormányzat támogatásával az iskola és óvoda is megkapta a II. és III. évfolyam egybefűzött kötetét, amelyet biztosan jól tudnak majd hasznosítani a tanórákon.

eszmecsere5
Varga Zsuzsanna, a Nemesradnóti Alapiskola igazgatóhelyettese átveszi a Muskátlit Pósa Erzsébet szerkesztőtől (Fotó: Pósa Dénes/Felvidék.ma)

Varga Zsuzsanna előadásában kiemelte, hogy a kiegészítő magyarórákon Pósa Lajos munkásságát, gyermekverseit is beviszik a tanulók mindennapjaiba. Elmondta, hogy áprilisban Pósa-hetet tartottak, illusztrálták a verseit, leporellókat, maketteket készítettek, vetélkedő formájában kvízműsor keretében mélyítették el a tudásukat.
Kifejtette, hogy napi szinten viszont nagyon nehéz az olvasás. A tanulók az olvasást csak az iskola keretén belül gyakorolják. A pedagógusok így minden percet próbálnak kihasználni. Az asszisztensek is segítik a tanulókat a felzárkózásban.
Szólt a Kedvesház pedagógiáról, mely a hatékonyabb oktatást szolgálja. A mindenki számára nyitott iskola projektnek köszönhetően a szülők is betekintést nyerhetnek a tanórákba. Minden hónapban kínálnak valamilyen érdekes programot, műsort. Rendeznek könyvkiállítást is, ahol a szülők megvásárolhatják a kiadványokat. Ezenkívül elérhetőek a gyermeklapok is, de a tanulmányi előmenetelt szintén könyvvel jutalmazzák.


Forrás: http://felvidek.ma/2018/06/eszmecsere-a-konyv-es-az-olvasas-nepszerusiteserol-nemesradnoton/

 

A könyv, a könyvtár, a Biblia

Nt. Milen Marcell helyettes lelkész előadását alább tesszük közé:

Tisztelettel és szeretettel köszöntök minden jelenlévőt. Pósa Dénes gondnok úr kért meg rá, hogy mai rendezvényünkön mondjak néhány szót a Bibliáról. Köszönöm a felérést és a lehetőséget. Mielőtt azonban a Szentírásról kezdenék beszélni, engedjék meg, hogy a könyvekhez való kapcsolatomról szóljak.

Hála Istennek olyan családból származom, illetve a felmenőim között többen voltak olyanok, akik kedvelték a könyveket és mondhatni, hogy saját kis könyvtárat alakítottak ki maguknak. Apám különösképpen szerette a könyveket, úgy is fogalmazhatok, hogy gyűjtötte. Apjától, de főleg nagybácsijától sokat megörökölt, és sok könyvet vett. Ami őt érdekelte, és amit meg akart szerezni, attól nem tántorította el semmi. Fiatal pedagógus volt, fiatal házas és Budapestről rendelt valamilyen több kötetes kiadványt. Valójában ráment az egész havi fizetése, aminek édesanyám nem igazán örült, mert ez azt jelentette, hogy az ő fizetéséből kellett, hogy megéljenek egész hónapban. Nos, ilyen háttérrel rendelkezem én, de nem vagyok ennyire elvetemült – legalább is ezen a téren nem.

Milyen az én kapcsolatom a könyvekkel?

Nem mondhatom, hogy valamiféle könyvmoly vagyok. Viszont szeretek olvasgatni. Ha íróasztal mellett eltöltök egy-két órát akár olvasással, akár írással, utána már mozognom kell. Én úgy érzem, hogy többet is lehetne, kellene olvasnom. Annakidején Ravasz László püspök, Református Egyházunk kimagasló személyisége úgy mondta, hogy a lelkipásztornak egy héten legalább egy könyvet el kellene olvasnia. Ehhez képest én havonta veszek egy-két könyvet és olvasok el.

Mit szeretek olvasni?

Nem csak a Bibliát, hanem bármit, ami jó, érdekes, vagy aminek a stílusa közel áll hozzám. Legyen az Pályi Gyula kémia professzornak a Torinói lepelről szóló könyve, vagy Müller Péternek a Férfiélet, női sors című írása, Almár Iván csillagász Kozmikus társkeresője, Paulo Coelhonak Az ötödik hegye, vagy Francois Villon versei. A már említett Ravasz László püspök monda azt is lelkipásztor társainak, hogy nem kell sok könyvet olvasni - idő hiányában ez nem is lehetséges -,  csak jó legyen, amit olvasunk. Hogyan olvasom a könyveket? Nem szép dolog, de legújabban belefirkálok. Ez azt jelenti, hogy ami számomra fontos, azt aláhúzom. Egyszerű oka van, ha ismét kezembe kerül az adott könyv, nem kell újból végig olvasnom, mert a lényeg alá van húzva. Valamint a kijelölt részeket később fel tudom használni igehirdetéseimben is.
 
Ideje most már, hogy a Bibliáról is beszéljek.

A Biblia, más néven Szentírás külalakra egy könyv, viszont hogy ha belelapozunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy könyvek gyűjteménye. Összesen 66 könyvből áll. Erre utal a Biblia megnevezés is. A „biblion” görög szó, ami könyvet jelent. Ennek többes száma a Biblia, ami azt jelenti: könyvek. Aztán azt is látjuk, hogy a Biblia két nagy részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből. Az Ószövetséget 39, az Újszövetséget 27 könyv alkotja. Az egész Szentírás Jézus Krisztusról, az ember és a világ Megváltójáról szól. Az Ószövetség a teremtés és bűneset után azt mondja el, hogyan választotta ki az Isten az ősatyákat, azoknak utódait, a zsidó népet, hogy kötött velük szövetséget és hogyan készítette el Isten Jézus Krisztus, a világ Megváltója számára az utat a választott népben. Az Újszövetség pedig az apostolok bizonyságtételét mondja el Jézus Krisztusról. Tehát azt, hogyan kötött új szövetséget Isten az emberiséggel. Tartalmuk szerint a Biblia könyveit három csoportba soroljuk. Vannak történeti, tanítói és prófétai könyvek. Az Ószövetség eredetileg héber nyelven, az Újszövetség görög nyelven íródott. A Bibliába foglaltak nagyon sokáig szájhagyomány útján terjedtek, csak később jegyezték le.  És ami írott szöveg megmaradt, az többnyire papirusz tekercseken, darabkákon maradt fenn sok-sok másolás útján.

Miért nevezzük a Bibliát Szentírásnak is?

Mitől szent ez a könyv, miért vehetjük áhítattal a kezünkbe? Mert a keresztyének hiszik, hogy benne magával Istennel, a mi Teremtőnkkel és Szabadítónkkal van dolgunk. Aki a Biblián keresztül megszólít minket, kijelenti magát és közli velünk akaratát. Illetve kijelenti azt, amire legnagyobb szükségünk van: önmaga üdvözítő ismeretét. A Szentírás Isten hatalmas tetteinek a krónikája, aminek központi üzenete a megváltás. Az, hogy Isten az ő Fiát, Jézus Krisztust adta nekünk Megváltóul. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – mondja János evangéliuma. A Jézus név azt jelenti: Szabadító. Ő szabadit meg minket bűntől és haláltól.

Mindezt hallva fölvetődhet bennünk a kérdés, hogy ha a Biblia Isten kijelentése, igéje, akkor ki írta a Szentírást?

Elmondhatjuk, hogy Isten elhívott emberei, azok, akiket erre a munkára kiválasztotta az Isten. Tehát a próféták és apostolok írták a Szentlélek ihletése alapján és az ő vezetésével. Emberek jegyezték le, de ami abban van, isteni kijelentés. A biblia isteni sugallatú keletkezésének folyamatát nevezzük inspirációnak. A Második Helvét Hitvallásunk fogalmazza meg a következőket a Szentírással kapcsolatban: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai mind az Ó-, mind az Újtestamentumban Isten igaz igéje, ezért elég tekintélyük van önmaguknak és az nem emberektől származik, mert maga Isten szólt az atyákhoz, prófétákhoz és apostolokhoz, és szól még mindig hozzánk a szent írások által.” Itt van az a nagy különbség, amiben a Biblia eltér más könyvektől. Tehát elsősorban nem emberi alkotás, hanem isteni kijelentés. Aztán a Bibliára azt is mondjuk, hogy kánon, hogy kanonikus könyvek gyűjteménye. A kánon görög eredetű szó, jelent mérőnádat, mérőzsinórt, jelenthet egyféle szabályt. Latinul normát. A Biblia nem egyik napról a másikra keletkezett, hanem évszázadok alatt. Más-más történelmi korokban íródtak annak könyvei, és az emberi szerzők, akiket az Isten elhívott erre a munkára, szintén nagyon különbözőek.

Tudnunk kell azt is, hogy a Biblia könyvein kívül még nagyon sok más szent irat is íródott. De csak azok kerültek be a kánonba, vagyis azok alkotják a Bibliát, amelyek egy bizonyos isteni normának, szabálynak, követelménynek megfelelnek. Például az Ószövetségből először a Tórát, tehát Mózes öt könyvét fogadták el kanonikusnak Ke. 444-ben, amikor a zsidó nép képviselői ünnepélyes keretek között fogadalmat tettek arra, hogy engedelmeskedni fognak mindannak, amit Isten parancsol a törvényben. Az Ószövetség végleges és mai formáját Ku. 100 körül fogadta el kánonnak a zsidóság az úgynevezett Jamniai zsinaton. Az Újszövetség írói tehát már Szentírásként ismerték az egész Ószövetséget. Az Újszövetség pedig Ku. a 4. században nyerte el mai formáját, illetve kerültek bele azok a könyvek, amelyek ma is alkotják. Azok a szent iratok pedig, amelyek nem kerültek be a Bibliába, amelyek kívül rekedtek a kánonon, azaz a normán, az úgynevezett apokrif iratok. Az apokrif azt jelenti rejtett. Ezek olyan zsidó és keresztyén írások, amiket szerzőjük isteni kinyilatkoztatásként tárt a nyilvánosság elé, de ennek ellenére nem kerültek be a Biblia könyvei közé. Tehát a vallásos közösség vezetői, Isten népének elöljárói és az egyes zsinatok Isten Lelkének vezetése alapján nem fogadták el.
Egyúttal a Biblia, tehát az abba foglalt kanonikus könyvek, normatívak olyan szempontból is, hogy szabályozó értékük van a hit és erkölcs dolgaiban, de talán azt is mondhatom, hogy az emberi élet mindennapjaiban. A Szentírás tehát a norma normans a legfőbb tekintély a hívők számára, mert benne Isten útmutatását találják meg. A Biblia használati útmutató az életünkhöz. Úgy, ahogy van használati útmutató például a porszívóhoz, úgy emberi életünkhöz is van, ez pedig a Biblia. Ezért nevezik a Bibliát a könyvek könyvének is. De lehet, azért is, mert már nagyon sok írás, magyarázat, könyv született magáról a Bibliáról. Itt jegyzem meg, hogy a Bibliának vannak nehezen érthető részei. Hogy jól értsük a Szentírást, ebben segítenek minket az úgynevezett bibliai kommentárok.

És végül eljutottunk az egyik legfontosabb kérdéshez, hogy: Mire való a Biblia?

Református Kis Káténkban ez rá a felelet: „A Biblia arra való, hogy amint őseink, úgy azt én is naponként olvassam és Isten segítségével meg is tartsam.” Attól hívő ember valaki, ha hisz abban az örökkévaló és mindenható Istenben, mennynek és földnek teremtőjében, aki a Bibliában jelentette ki magát, parancsolatait, üdvözítő akaratát.  Attól lesz hívő ember valaki, ha szorgalmasan olvassa, tanulmányozza Isten kijelentését és igyekszik a szerint élni. Istennek a Bibliával az a nagy célja, hogy az ember eligazítást kapjon földi életére nézve, valamint elnyerhesse az örök életet. A Biblia Istene az élet Istene, aki mindannyiunkat éltetni akar – ha mi is úgy akarjuk és hagyjuk. Pál apostol ezt írja a második Timóteusi levélben: „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” Nem árt tehát, ha a Biblia is ott található a könyvtárunkban és szorgalmasan tanulmányozzuk. Köszönöm a türelmüket, figyelmüket.   

 

Elhangzott Nemesradnóton, 2018. június 21-én.
Az olvasásról a Radnóti Alapiskolában

 

Danyi Márta nemesradnóti tanítónő előadását alább tesszük közzé:


Tisztelt  Jelenlévők,  Kedves  Egybegyűltek!
Nagyon  nagy  szeretettel  üdvözlöm  Önöket  én  is  ezen  a  projekt  napon,  amely  az  olvasás  éve  jegyében  zajlik.  Célunk  az  olvasóvá  nevelés,  a  könyv  megszerettetése  a  gyermekek  körében.
„ Szeretet  nélkül  lehet  fát  vágni,    
szeretet  nélkül  lehet  téglát  formálni.
De  szeretet  nélkül , nem  lehet  gyermekekkel  bánni! „
A könyv  megszerettetése  már  a családban  elkezdődik.  Az  olvasóvá  nevelés  első  számú  felelőse  a szülő,  aki  nem  csak  azzal  segítheti  gyermekét,  hogy  példát  mutat  ( az  olvasás  és  a könyvek  szeretetére  és  tiszteletére ), hanem  azzal  is,  hogy  mesél  gyermekének.
Nagy  mesterség  jól  tanítani,  különösen  kisgyermekeket  az  „ irodalomra“.  A pedagógus , a  tanító  okossága,  műveltsége,  tudása  pedig  mindenkor  meghatározója  a tanításnak.  Nekünk  pedagógusoknak  az  a célunk,  hogy  a  szülőkkel  együttműködve  a gyermekek  figyelmének  ráirányítása  arra,  hogy  az  olvasás  örömforrás  is,  amely színesíti  mindennapi  életünket.
Úgy  érzem,  aki  nem  szereti  a költészetet,  az lélekben  is,  szellemben  is  szegényebb.  Az  ember  már  kicsi  korától  kezdve  részese  kell,  hogy  legyen  a versnek.  A népi  mondókák  körébe  tartozó  tapsoltatók,  járkáltatók,  altatók  már  a bölcsödéskorú  apróságok  szórakoztató,  s egyben  hasznos  foglalkoztatásában  játszanak  nagy  szerepet.  A piciknek  megnyugtató,  mert  érzik  az  édesanya, a  felnőtt  törődését, a  testi   közelségét.  Az  édesanya  személye  lényegében  meghatározza  a  kezdeti  versélményt.
A  későbbiek  során  az  óvónő  és  a  pedagógus  játszik  főszerepet.  Az  óvodások  számára  nagy  élmény  egy  -  egy  mondóka,  versike  elmondása.  Versélményüket  mihamarább  szeretnék  megosztani  azokkal,  akik  érzelmileg  közel  állnak  hozzájuk.  
A kisiskolásoknak  örömteli  felfedezést  jelent,  amikor  olvasókönyvében  már  az  óvodából  ismert  mondókára,  versikére  bukkan.  Sok  félénk ,  nehezen  oldódó  kisgyermeknek  hoztak  már  sikerélményt  a  felidézett  versikék.  Méghozzá  olyan  szinten,  hogy  a  továbbiakban  pozitívan  hatottak  az  iskolai  munkájukra.  
A legtöbb  elsős  olvasási  szárnypróbálgatásait  is  a  gyermekköltészeti  alkotásokon  kezdi.  A vers  olvasása  közben  a  kisiskolás  nem  vész  el  úgy  a sorok  között,  mint  a prózai  szövegben,  ezért  is  kedvelik  olvasási  anyagként  a költeményeket.  Ezen  felül  a vers  témája  gyermekközelibb,  formája  tetszetősebb,  szavaik,  soraik  rövidebbek.  A ritmika,  a rím  szintén  nagy  varázserő  és  megkönnyíti  az  olvasást.
Az  olvasóvá  nevelés  fontos  feladata  a felolvasás is , erre  akkor  is  szükség  van,  ha  a gyermek  már  tud  olvasni.  A felolvasás  után  nagyon  fontos  a kötetelen  beszélgetés.
A meséléssel  észrevétlenül megtaníthatjuk  a gyermeket  arra,  hogy  képes  legyen  koncentrálni,  figyelni  mindarra,  amit  hall.  A mesehallgatás  során  gyarapszik  a gyermek  szókincse  és  elsajátítja  a hétköznapitól  eltérő  irodalmi  nyelvet.  
Az  első  iskolaévek  az  olvasás,  írás  megalapozása  minden  gyermek  életében  jelentőségteljes  és  nehéz  időszak.  Nem  mindegy  hogyan  éli  meg  a  kisgyermek:  érezve  a felnőttek  törődését,  segíteni  akarását,  vagy  magányosan  küzködve.  Ha  közösen  töltött  kellemes,  játékos  percek  kapcsolódnak  hozzá,  az  élmény  erőt  ad  a  további  tanuláshoz,  olvasáshoz.  
A 3. – 4. évfolyamban  az  olvasóvá  nevelésnek  azt  az  útját  követték,  hogy  a  pedagógusok  ajánlottak  olvasmányokat, ezeket  úgy  vezették  be,  hogy  egy  rövid  részt  felolvastak,  vagy  elmeséltek  a  könyvből,  ezzel  felhívták  a  gyermekek  figyelmét.  Azt  szerették  volna  elérni,  hogy  minél  több  gyereknek  megtetsszen,  s  kedvet  kapjon  az  egész  könyvet  elolvasni.  Célja  az  olvasási  kedv  felkeltése,  megtartása  az  olvasás  megszerettetése  és  annak  továbbadása  egymás  élményei  alapján. Gyermekeink  mind  otthoni,  mind  iskolai  nevelése  során  központi  helyen  kell,  hogy  szerepeljenek  a könyvek,  az  olvasás  megszerettetése,  hiszen  ez  az  alapja  minden  tudásnak .
Az  olvasás  népszerűsítése  iskolánkon  már  hagyomány.   Ennek  jegyében  hirdettük  meg  ismételten  az   olvasási  versenyt.  A program  célja  az  olvasás  népszerűsítése  a  7 – 10  éves  korosztály  körében. A foglalkozásokat  négy  alkalomra  terveztük  1 – 1  óra  terjedelemben,  arányosan  elosztva  a  meséket.    Játékos  vetélkedő  formájában  zajlott  a  számonkérés:  a  mérés  az  olvasás  eredményességéről.  A játékosságon  kívül  célul  tűztük  ki  az  alkalmazóképes  tudást  is.   Mindazt,  amit  elolvastak,  hogyan  tudják  hasznosítani?  Az  olvasottak  alapján  tulajdonságokat  gyűjtöttek  a  főhősről  és  jellemzést  írtak  róla.  Egy – egy  rész  kiragadásával  a  probléma  felismerésével  véleményt  alkottak,  nyilván  az  életkori  sajátosságoknak  megfelelően.  Mesefolytatást,  mesebefejezést  is  írtak.  Ezzel  a  fantáziájukat  és  képzelőerejüket  próbáltuk  ki,  hogy  alkalmazzák  -e  azokat  a  mesei  fordulatokat,  amelyeket  megismertek.  A mese  részleteinek  ismeretét  igaz – hamis  állításokkal,  villámkérdésekkel  oldottuk  meg.  Rajzokat,  illusztrációkat,  bábokat  készítettünk  hozzájuk,  majd  közösen  dramatizáltuk.  Ezáltal  a  gyerekeket  a  mesék  birodalmába  tudtuk  kalauzolni,  s  a  történet  végén  a  tanulságok  átbeszélésével  felelőségre,  becsületre,  önfegyelemre  nevelhetjük  őket.  Célja  továbbá,  hogy  fejlődjön  a  gyermek  szókincse,  választékosabban  legyenek  képesek  beszélni.  Végezetül  oklevelet  kaptak  a gyerekek,  melyben  igazoltuk  a  programban  való  részvételüket.
Nagyon  fontosnak  tartom,  hogy  gyermekeink  is  megismerjék  és  megszeressék  a magyar  irodalmat.   Tanulják  meg  azt  óvni  és  védeni,  mert   a“ mi  szívügyünk  a  magyar  nyelv,  s  a  mi  gyöngyszemünk  a  magyar  irodalom.“

Végezetül  a következő  idézettel  zárom  gondolataimat:
„ Szeresd  a gyermeket!  A gyermek  gyenge  tő,
Friss  fakadó  rügyet  szelíden  rengető.
Ha  ápolója  nincs:  elcsenevész ,  lehull!
Mindig  vigyázz  reá!  Állj  mellé  támaszul.
Fogd  meg  a romboló  viharnak  ostorát,
Ne  csapkodja  vadúl  azt  a kis  zsönge  fát,
Ne  bántsad  a jövő  szendergő  képeit –
Töröld  le  gyöngéden  a gyermek  könnyeit!

Elhangzott Nemesradnóton, 2018. június 21-én.

 

PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL

 

Pósa Lajos:

Hajléktalan fecskék


A mi kis falunkban,
Mióta leégett,
A fecske is alig talál
Egy kis menedéket.
Mikor az alkonyat
Ráborul a tájra:
Meg-megrebben itt is, ott is
Egy-egy hajléktalan
Füsti fecske szárnya.

Jaj, szegény árváknak,
Bánkódó fecskéknek!
Imbolyogva, mint az árnyék,
Szállást keresgélnek:
Ablakokra kúszó
Vadszőlő indáján,
Eresz alá haló ágon,
Folyókás oszlopok
Kiugró párkányán.
Lombfödte házikók,
El nem hamvadt fészkek!
Adjatok csak éjszakára
Szállást a fecskének!
Vessétek puhára,
Ha kemény, az ágyát;
Hadd higgye, hogy a régiben,
Édes otthonába
Alussza az álmát!

Forrás: Az Én Ujságom, XVIII. évfolyam, 33. szám (1908. augusztus 9.)


Pósa Lajos:

Sír a Balog


Kertek alatt, völgy ölében
Egyre sír a Balog,
Mintha könnye folydogálna,
Amerre kanyarog:

„Ki halotta kondulását
Félrevert harangnak?
Vének, ifjak szívszakasztó
Keservvel jajgattak!

Szegény falu! Tűszárító szél
Suhogott felette…
Pirosló láng az eget is
Pirosra festette.

Én csak sírva csobogtam a
Völgy ölén keresztül…
Óh miért nem is korbácsolt föl
Az a szél medrembül!

Óh miért nem is korbácsolt föl
Tengerré dagasztva,
A kigyulladt falu fölé,
Felhőkbe ragadva!

Mint zuhogó záporomlás,
Rászakadtam volna:
Romok helyén most is nyílna
Kertekben a rózsa.”
Kertek alatt, völgy ölében
Egyre sír a Balog,
Mintha könnye folydogálna,
Amerre kanyarog.


Forrás: Az Én Ujságom, XVIII. évfolyam, 34. szám (1908. augusztus 16.)


Pósa Lajos:

Ha most élnél!

Ha most élnél, édes anyám,
De sok könnyet hullatnál!
Szegény fáradt vándorlónak
Pihenőre egy zugot sem adhatnál.
Te se tudnád este hova
Lehajtani fejedet…
Ugy-e láttad kigyulladni
Azt a mohos, azt az ősi fedelet!
Ugy-e láttad az egekből,
Mikor lángja felcsapott!
Nem látod már soha többé
A muskátlis, rozmaringos ablakot!
Ablak alatt engem se látsz
Ott azon a kis padon:
Fecsekfészkes házikódat
Más portáján, idegenben siratom.

A te tested töredelme,
Fáradalma volt az ott;
Kívül-belül mindenen csak
A te áldott verejtéked ragyogott.
Építhetek a helyére
Cifra, tornyos palotát:
Azt a kunyhót nem pótolja,
Nem lelem föl benne lábad szent nyomát.

Ha lenézek az egekből:
Feléd csak rom tornyosul.
Annyi emlék sírja fölött
Fájó lelked mindörökre elborul.
Tudom, hogy most könnyeidből
Támadnak a fellegek…
Tán azért sír mindig az ég,
Éjjel-nappal talán azért kesereg!

Miért nem adta már megérni
A jó Isten énnekem,
Hogy a te kis házikódban
Élhessem le hátralévő életem!
Halkan, lágyan visszazengő
Bölcsődalod hallanám…
Egyszer csak elszenderedném
S te ringatnál koporsóba, jó anyám!

Forrás: Az Én Ujságom, XVIII. évfolyam, 36. szám (1908. augusztus 30.)

 

Pósa Lajos:

Panaszos ének


Úgy  megfájul, úgy megsajog
A szívem így nyaranta!
Édes anyám odaégett
Házikóját siratja.
Tulipántos kis szűrömmel
Kedvemet is romja alá temette…
Mindhiába keresgetem:
Kósza szellő dudorász már felette.

Hegyek közé, tenger mellé
Hí sok cifra nyaraló,
Nagyvilági úri módba,
Kényelembe ringató.
Szebb volt, jobb volt az a kis ház:
Nem tudok én sehol úgy megpihenni!
Az életnek ezer baját
Nem tudom én sehol úgy elfeledni!

Forrás: Az Én Ujságom, XXI. évfolyam, 29. szám (1910. július 29.)

 

IMÁDSÁG

 

posalajosszobor

Pósa Lajos:

Jó Istenünk!

Jó Istenünk,
Itt van a nyár.
Áldásodtól
Víg a határ.

Aranykalászt
Ringat a szél,
Aranykalász
Rólad beszél.

Peng a kasza
Rendre rend dűl,
Hálaének
Feléd csendül.

Dicsértessél,
Mi Istenünk!
Jóságodból
Lesz kenyerünk.

Jut belőle
Majd másnak is:
Szegénynek is,
Árvának is.

Zengje szívünk,
Kiáltsa szánk:
Te vagy a mi
Édes Atyánk!


Forrás: Az Én Ujságom, XVIII. évfolyam, 29. szám (1907. július 14.)

 

TERMÉSZET

 

Pósa Lajos:

Pitypalatty!

 

furjSír-rí a fürjmadár:
Pitypalatty!
De rövid is a nyár,
Pitypalatty!
Jönnek a kaszások,
Dűlnek a kaszások,
Pitypalatty, pitypalatty!

Sír a fürj búcsúzva:
Pitypalatty!
Isten veled, búza,
Pitypalatty!
Tanyám voltál nyárban,
Betakaró sátram,
Pitypalatty, pitypalatty!

Oda lesz a sátor,
Pitypalatty!
Megsiratlak százszor,
Pitypalatty!
Jertek, fiókáim,
Édes kis árváim,
Pitypalatty, pitypalatty!


Forrás: Az Én Ujságom, XXIII. évfolyam, 28. szám (1912. június 30.)

 

Szerkesztette: Pósa Homoly Erzsó

  

 

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf