Mátyás király és a kis kakast felosztó szomszéd

– Orosházi népmonda –

Mátyás királyhoz sokan folyamodtak különféle kérelmekkel.

    Egy ember kitüntetést szeretett volna kapni: volt neki egy szép kis kakasa, elküldte a királynak, gondolta, kap érte valami kitüntetést.

    Mátyás király el is fogadta a kakast azzal a feltétellel, hogy az ember is ott lesz az ebéden, mikor a kakast megeszik. Ő osztja el a kakast, de úgy, hogy aki ott lesz az ebéden, igazságosan kikapja a részét, ami őt illeti, mert ha nem, akkor nem jutalmat kap, hanem büntetést.

    Nem is kellett az embernek egyéb: szörnyen megijedt, törte a fejét nagyon, búsult, hogy ossza el a kakast.

    Elpanaszolta a szomszédjának a baját.

    A szomszéd azt mondta, hogy ő el tudná osztani, és elmenne a királyhoz helyette.

    Az ember szívesen beleegyezett, hogy a szomszéd menjen el, mert már annyira törte a fejét, hogy megfájdult bele.

    Elment a szomszéd Mátyás királyhoz, megsütötték a kakast ebédre, s asztalhoz ültek. Ott volt a király, királyné, két fiúk, két lányuk meg a szomszéd.

    Mikor behozták a kakast, mondott a szomszéd egy tréfás beszédet a sült kakas felett, és elkezdte osztani.

    Levágta a fejét, odaadta a királynak, mert:

    - A feje a ház fejét illeti – mondta az ember.

    Levágta a nyakát, odaadta a királynénak, mert:

    - A nyaka a ház asszonyát illeti, a nyaka van a fejéhez legközelebb a kakasnak, mint a királyné a királyhoz.

    Aztán levágta a két szárnyát, és odaadta a fiúknak, hogy jobban tudjanak írni.

    Levágta a két lábát, és odaadta a lányoknak, hogy jó táncosok legyenek

    Mikor így elosztotta, azt mondta:

    - Most már mindenki kivette a részét, ami őt illeti, csak még én nem!

    Maga elé tette, ami megmaradt, és megette.

    Mátyás király csak nézte, hogy fizeti ki őket aprólékkal az ember, s mikor a kakas java maradékát maga elé tette az ember azt mondta neki:

    - Nem tudtam, hogy ilyen okos, hogy bennünket az aprólékkal kifizet.

    A szomszéd aztán megmondta Mátyás királynak, hogy nem ő az az ember, aki a kakast küldte, ő csak a szomszédja.

    Erre még nagyobbat nézett Mátyás király! Megtetszett neki az ember, megajándékozta, és neki adta, amit a másik embernek akart adni, aki a kakast küldte: a kitüntetést is.