Komócsy József: Nyáréj
Holdas éjben, erdő-mélyen
Mi csillag a tó vizében?
Csillagsugár fürdik benne,
Mintha ott is egy ég lenne.
A reszkető falevelek
Ezüst fényben tündöklenek;
Tündérfátyol borul rájok,
Úgy suttognak a virágok.
Lágy illatú szellők szárnya
Belebben a titkos árnyba,
Hol bogárkák zöldes fénye –
Mintha smaragd-lánggal égne.
Lángsisakos villi-népek
A tóbul a partra lépnek;
Bokor árnya ott megrezdül
Édes daltól, szerelemtül.
Csitt, csendesen, hallgassátok!
E dal minden szívet átfog
S fákon bokron, tavon által
Elragadva visz magával.
Holdas éjben, erdő-mélyen
Titkos árnyban, csudás fényben –
Tündéri, édes igézet
Szerelemre, dalra késztet!