Bulla János: Szeretem én…
Szeretem én a felhőt,
Még most is szeretem,
Bár sokszor önte már le
Záporral hirtelen.
S a napot is még mindig
Szeretem, mennyire!
Pedig már számtalanszor
Sütött meg lángheve.
S az égre is szeretve
Tudok csak nézni fel,
Pedig az is – fölöttem
Hányszor borula el!
S a nőt is, ah, a nőt is
Tudom szeretni még –
Pedig ő többször csalt meg,
Mint felhő, nap vagy ég!