Sértő Kálmán: Csaba útja alatt, Ifjúság végén

Sértő Kálmán:

Csaba útja alatt

Fiala Ferencnek

Van egy út az égen, Csaba vezér útja,
Annak a szentségét nem mindenki tudja,
Csillagokból van a szent út kikövezve,
Holdsugárrámában keretbe övezve…

Nem minden holt ember léphet a Tejútra,
Ezt a piszkos földön sok-sok ember tudja,
Lelki igazolványt kérnek égi vámnál,
Világítókedvű csendes holdsugárnál…

Földön nem akarok senki, semmi lenni,
De Csaba útjára fel akarok menni.
Kiröppent lelkemmel ott csillaggá válni,
Csillagtestvérekkel egymásra találni…

Csaba útja alatt büntetlenül járok,
Igazabban mint a sok úribetyárok,
Ötujjam a fésűm, csendes tó a tükröm,
Sóhajomat mindég ősz anyámnak küldöm…

Ha el is indulok kocsmába, vagy lányhoz,
Hasonló vagyok az elhervadt virághoz,
A Tejutat nézem, arra vágyok, arra,
Onnan könnyezni le a szegény magyarra…

Esett a hó, 1939, Magyarok Vasárnapja
[Szekesztő Zas Lóránt,Kalifornia], 1994. október 16.

Sértő Kálmán:

Ifjúság végén

Bor mellett, füstfelhő-palástban
Elfog a borús hahota,
Tehetetlenül röhögöm, hogy
Aki még bíztat, ostoba.
Eddig is eleget szenvedtem,
Tisztes, szép őszülés előtt,
De fütyüléssel kikerültem
Mai napig a temetőt…

Fiatal voltam, mint a csikó,
Futni és enni akaró,
Ördög muzsikált a véremben,
Éltem, mint neves naplopó.
Ha Hold a felhők mögé dugta
Törzsetlen fejét, sok fogát,
Gróf bokráról egy árva lánynak
Leloptam minden orgonát…

Elszakadt nadrágom és gatyám,
Amint másztam a rácson át,
Betörő voltam a virágért
Tavaszi éjszakákon át.
Ha réten annyi pipitér volt,
Mint beteg emberen a rüh,
Megszólalt mindig a szívemben
A tiszta nádi hegedű…

Szerettem lepkét, bogarakat,
Leveli békát, csillagokat,
A szelet sokszor hátrarúgtam,
Ha a sarkamba harapott.
Szerettem villámot, szivárványt,
Körmös bort, csókot igazán,
Most terpeszkedek, mint egy hüllő,
Elosont ifjúság után…

El-elmegyek a temetőbe,
Bizonytalan hitű alak,
Hajamra csókot bélyegeznek
Az őszi lágy napsugarak.
Lemondón legyintek mindenre,
A testemmel még itt vagyok,
Maradna még, de lelkem siet,
Kacsintanak a csillagok…

1938 ősze, Esett a hó, 1939.