A rab legény
Magyar népköltés
Véremmel írattam
E kis cédulácskám,
De nincs oly követem,
Kitől elküdhessem.
Méhemtől küldeném,
Félek, mezőre száll,
Kedve szerint való
Virágjára talál.
Szarkától küldeném,
De igen cserregő,
Titkos bánatimat
Félek, kicserregi.
Készülj édes fecském!
Vidd el levelecském:
Se nem olyan közel,
Se nem olyan messze
Csak túl a tengeren
Harminc mérfődnyire,
A hol nevekedik
Egy kerek dombocska.
Egy kerek dombocska,
Egy kicsi falucska,
Tudom megismered
Az én rózsám házát.
Ónos az ablaka,
Üveg az ajtaja,
Az ablak alatt van
Egy édes almafa.
Édes az almája,
Hamis a gazdája,
Adta vóna Isten,
Ne ismertem volna.
Fekete két szemem
Ki nem sírtam volna,
Gesztenyeszín hajam
Meg nem őszült volna.
Ha kérdi: hol vagyok?
Mondd meg: hogy rab vagyok.
Magam egészségben,
Szívem gyötrelemben!