Vida József: Szeressünk

Az ifjúság, a szerelem –
Ez a kettő karöltve jár:
Meleg nélkül mit érne a
Világító, szép napsugár?
Ifjúságunk nyíló virág:
A szerelem legyen napunk,
Mert nélküle, mint a virág
Őszi dértől – elhervadunk.
Szeressünk, míg ifjak vagyunk!

A szerelem bájitala
Megnemesít, égbe emel;
Nélküle a száraz kúthoz
Hasonló az ifjú kebel.
Örökös vágy marja lelkünk,
Azt sem tudjuk, mi a bajunk,
Mint a virág harmat után
Csak epedünk, csak szomjazunk.
Szeressünk, míg ifjak vagyunk!

Szerelem a világ lelke,
Isten lehelte azt belé;
Szerelemtől űzve halad
A féreg is célja felé.
Siessünk hát mi is vele,
Úgy is hamar elhervadunk,
Pedig a múlt idő után
Késő lesz már sóhajtanunk.
Szeressünk, míg ifjak vagyunk!