Reviczky Gyula: A te neved, a te hangod
A te neved, a te hangod
Mostan is fülembe csendül,
S édes dalok csengnek-bongnak
Még édesebb szerelemrül,
Bágyadt kezed, kicsi lábad
Múlt virányain vezérei;
Csillag-szemed ragyogása
Múlt homályát űz széjjel.
A te kerted, rózsa-kerted
Ezerszer bejárja vágyam,
Lábaidnál elmerengek
Szemed, ajkad mosolyában.
Kezem a tiédbe’ reszket,
S némaság a vallomásom;
Mintha én is rózsa volnék
És te volnál rózsa-párom.
A te szíved, gyönge szíved,
Csak tréfát űzött belőlem;
Még se foglak elfeledni,
Csak a néma temetőben.
Hozzád térek vissza mindig,
Emlékedre búm is enyhül,
S édes dalok csengnek-bongnak
Még édesebb szerelemrül.