Sáfáry László: Bimbó kinyílik, Hé, hegyoldalak, Hit, Hóviharok ideje, Öreg legény
Sáfáry László:
Bimbó kinyílik
Bimbó kinyílik,
virág lehullik,
és egyre súlyosabb az életünk.
Gyárak leállnak,
földek kiégnek,
nem terem itt már csicsóka se.
Lapos tarisznyád hátadra véve,
indulhatsz, ember, a szemed után.
Határok húzódnak,
sorompók csapódnak,
jöjj vissza, ember, gyenge vagy egyedül!
Várunk rád, várunk,
dűlőutaknál,
völgykatlanokban,
erdőknek mélyén
és sokan, sokan, sokan vagyunk!
Vágjál magadnak görcsös dorongot,
faragj magadnak furulyát, kürtöt
és fújjál sikoltó harci éneket!
/Verhovina, 1935./
Sáfáry László:
Hé, hegyoldalak
Kis parasztfiúk ülnek tarisznyám körül.
Hé, hegyoldalak!
Én talán még harcban égek el,
de az ő gyermekeik boldog és szabad világra születnek.
A nap piros, meleg virág,
nyugodt vagyok,
feléje fordítom arcomat.
/Lendület, 1931./
Sáfáry László:
Hit
Ezer év teríti ránk az árnyát.
A dombon játszik pár piros parasztgyerek,
a fény fölöttük halhatatlan,
s a fény alá még mi is eltalálunk.
Sáfáry László:
Hóviharok ideje
A társaság népes és igen előkelő,
nem is tudom, hogy kerültem bele,
meleg van itt nagyon,
a sok fecsegéstől fojtó a levegő.
Gyorsan el innen, legalább gondolatban:
apró faházban ülök fent a havasokban,
a téli viharok, hóviharok ideje eljött,
a félvad lovak karámokban várnak a legelők tavaszára,
élőlény nincs sehol,
farkasordítást is csak néha hallani.
A hó szinte egy darabban ereszkedik a földre,
és zúg a szél.
Ide nem jön most emberfia,
nem tud most hozzám jönni senkisem,
csak egy pontot láttam mozogni a völgyben,
talán a lány volt, akit szerettem,
de az is elmerült a hóban.
Sáfáry László:
Öreg legény
Száz virág is van egy almaágon,
egy fehér torony az egész almafa.
Öreg legény hever a fa tövében,
itt éjszakázott,
hullt rá a harmat és a virágok illata.
Tizenkét lány megy az úton, dalolnak,
fiatalok, és egy se fordul őfelé,
mennek tovább, a daluk elszáll,
a nap is megy utánuk, indul a hegy mögé.
Az öreg legény csak fekszik a fa tövében,
nincs földje, nincs háza,
és nincs neki asszonya.
Szél támad, elvisz egynéhány virágot,
és eljött megint egy nap alkonya.