D. Eperjessy Margit: Az én adventom
Sokáig éltem bánat-kenyerén,
Már úgy hittem lelkem is halott;
Éltem fája – mint kipergett kalász –
Panaszos szívvel fel-felzokogott.
És amint múlott a fájó idő,
S pók szőtte hálóját lelkemen,
Csodásan szállt az égi manna rám:
A megígért megváltás, kegyelem.
Most papír előttem, kezemben toll,
És én rovom rajta e sorokat:
Jóakarat vezesse éltedet,
S legyen Istené minden gondolat!