Dutka Ákos: Bihar
Oláh hegyek iromba, vad ormán,
Fekete sziklák méhiből ömlik
Partokat tépve a szőke Körös,
Míg e kavicsos völgybe verődik…
Két partján dús úri, papi földek
Dacolnak a víz vad fodraival,
Lángbor terem ott, hol dombba szökell
Az Alföldre lenyúló büszke Bihar.
E föld vajúdó, nyugtalan ágyán
Lázad a víz és iramlik a vér,
Pipázó gőggel nyakas úri fajta,
Isten előtt se térdepel ha kér;
Régi betyár vér keveredett itt,
Garázda virtus az ősi erény.
Ha koldus is, de címeres úr még
Minden utolsó sárréti bölény,
Amerre fut a vad Körös árja,
E földön örök a régi vihar.
Dacos úrság, mint Körös a földdel,
Csatázik az idők szárnyaival;
Címert vesz az árendás fiának,
S a vármegye gőgje a régi marad,
Hiába irtod, akárcsak a fűzfa
A Körös iszapján, újra fakad.
Oláh hegyek iromba vad árja
Örvényes ágyon dacosan ömlik,
S partjain él a régi betyárság,
Szálló idővel mit se törődik.
Urak, papok földjét hiába cibálja
A víz haragos, vad fodraival,
Szállhat az idő nagyszerű szárnya,
Virtussal, borral még győzi Bihar.