Dalmady Győző: Egy művésznek
- Munkácsy Mihály-
Az ünneplők zajába
Csak én nem vegyülök;
Jobb szeretném helyébe,
Ha a tett volna több.
Híres lelkesedésünk
Összeszedi magát,
Kínál halhatatlansággal…
De kenyeret nem ád.
Óh művész, ki megjöttél,
S a mienk vagy megint,
Hírneved él örökké,
Dicsekszünk vele mind.
Adnánk inkább hajlékot,
Nevedhez érdemest,
És mondanók: az otthont
Ezentúl itt keresd.
Ki nem gyönyörködött még
Felséges műveden?
Ki nem sóhajtott így fel:
Mienk, mienk legyen!
Jobb szeretném, ne volnánk
A sóhajnál csupán!
Ne kéne zörgetnünk az
Idegen ajtaján.
Menj vissza a világba!
Babért csak ott aratsz.
Légy a koszorújára
Büszke… hisz teljes az.
El ne hulljon belőle
Köztünk egy-két levél…
Amíg lehaljunk érte,
Azt is elfújj’ a szél.
1882. február 27.