Koroda Pál: Adonízia
Karvezető
Bíborhabokból kelt elő a rózsás
Afrodité, bíborhaboknál
Daloljuk el szerelmi bánatát,
Gyászoljunk, amért szép Adonisz
Hádeszbe száll, hol Perzefóne
S nem rózsás Afrodité várja őt.
Első félkar
Az istennő, a rózsás Afrodite
Adoniszát, az ifjat, szűzieset
Hogy költögette!
Fehér keblével, az ambróziással
Szilaj vágyaktól reszketőn reá dőlt,
De szíve nem vert!
Hangján, ezüstös, csengő, tiszta hangján
Az üdvösségre hívogatta esdőn;
S ő nem felelt rá!
Olimp napjából, fölséges szeméből
Reája égő könnyek áradoztak;
S hideg maradt ő!
Haját, a selymeset, az aranyosat
Szilaj kínjában szétzilálta, tépte;
Ó jaj, hiába!
Belé akarta a lelkét lehelni;
De halva volt!
Második félkar
Ha már a magas isteneknek
A fájdalomból ennyi rész jut:
Szegény halandók, mi hová legyünk?
Világnak rendje: örökös harc,
Világnak rendje: örökös kín.
Világnak rendje: elmúlás, halál.
A legfrissebb lomb is lesárgul,
Legbüszkébb rózsa is lehervad,
Legboldogabb szív is porrá leszen.