Babits Mihály: Arany Jánoshoz

Hunyt mesterünk! Tehozzád száll az ének.
Ládd, néha gáncsom lantom elborítják,
s mint gyermek, hogyha idegenbe szidják,
édes apjához panaszkodni tér meg:

úgy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár új olajak szítják:
cintányérral mulatnak már a szittyák,
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.

S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
Nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
És jönnek az új lantosok sereggel,

sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hősi gladiátor.