Dalmady Győző: Petőfi szobra*

Mintha most is azt mondaná:
Talpra magyar!
Lába szinte előre láp,
Mozdul a kar.
Messze néző szemeivel
Jövőbe lát,
Keresi ott a szép s dicső
Magyar hazát.

Ajka most még szózatosabb
Mint valaha,
Még távolabb határokig
Zeng a szava.
Meghallják a messze lakó
Népek is azt,
S ott is minden szent érzeményt
Talpra riaszt.

Egymás után felelgetik:
Igen, igen!
Megértettük a szavadat,
Nem idegen.
A szabadság érzelmiben
Egyek vagyunk,
Rabok lenni soha soha
Nem akarunk!

S átkelnek a határokon,
Jőnek ide,
Új koszorút illesztenek
A régire.
Hódolattal körülveszik
A dalnokot
A ki előtt nincs tér, idő –
Egyre nagyobb.

Mintha most is buzdítana
Dalaival,
Mintha kevés volna neki
A diadal,
Azt akarja, egész világ
Jőjön ide:
Szabadságnak nincs még elég
Igaz híve!

* A költő Duna parti ércszobra Budapesten.
Az országos kiállítás alatt csehek, franciák, lengyelek keresték fel, – koszorúkkal, ódákkal, beszédekkel ünnepelve a költő emlékét.