Flórián Tibor: Valaki újra építeni kezd

Szemétdombon visz át az út
sohasem vívtál háborút
az élet lába sárba ért
gyűlöltek tisztaságodért
mocsok üvegcserepek
a házak előtt szétszórtan fejszenek
viharfelhők fekete szeme
– ha nem futnál – szemedbe tekintene

Építés menekülés lázadás
mind haszontalan
a földön ez a törvény
mindent belep a szenny a gyom
fehér virágaidra száll a korom
a falak leomlanak
elszáradnak a bokrok és a fák
a levelek színe – mint csontodé –
sárga lesz
besüpped és megnyílik a föld
de tavasszal
– a romokon –
valaki újra építeni kezd