vitéz Somogyvári Gyula: A hadak útján, Búcsúzott a szülőfalum, Pilátus tornácán

vitéz Somogyvári Gyula:

A hadak útján

„Nézz le a földre uram, vezérem,
Csaba királyfi! Nézz le hát!
Hozzád sikoltoz legázolt néped,
nyergeljenek a csillag-vitézek,
én – megfújom a trombitát!”

– Megállj! Nem mozdulsz. S nem mozdul a had.
Nyöszörgő népnek nem terem csoda.
Ha majd a karddal hördül föl az égre,
vérben, tűzben és harci lángban égve:
akkor… igen – levágtatunk oda! –

1918. december  

vitéz Somogyvári Gyula:

Búcsúzott a szülőfalum

Eljött ma hozzám a szülőfalum.
Éj volt és búsan sütött be a hold
s fölsírtak bennem kis dajkamesék,
szent gügyögések, ringó beszéd,
minden mi régen, régente volt.

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
 s nyögése kongott a hideg falon,
búcsúzni jöttek a szalmatetők…
hajló akác a házunk előtt,
a templom… a kút és a régi malom…

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
s csörgette, rázta a börtönvasat,
búgott az ákác: hát rabok leszünk.
A kútgém rányögte: elveszünk!
s a templom harangja végighasadt…

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
jó öreg dajkámnak sírja kinyílt,
kilépett némán a sárga halott,
csak megölelt és elballagott
s láttam: a két szeme titokban sírt.

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
azután elment, a rabságba ment!
S panasza, könnye, csukló sírása,
keserve és tusakodása
azóta egyre fülembe cseng…

vitéz Somogyvári Gyula:

Pilátus tornácán

Ne zúgjatok, hisz úgyis mindig így volt,
 ne féljetek: Barabás lesz szabad!
A véres Krisztus megy a Golgotára,
amíg Pilátus, Pilátus marad,
ki gyáván mossa reszkető kezét,
mert tajtékzik az örök Kaifás
és zúg a csőcselék.

Ne bánjátok. Ez a régi,ősi törvény,
kétezer év nagy, átkozott nyüge
és mégis mindig él és diadalmas
az arculvert és megrugdalt Ige.
Nagypéntek útja Golgotára visz,
de vasárnapnak csuda hajnalán
föltámad, aki hisz!

1923