Ábrányi Kornél: A nő szíve…

A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző, hiú lesz, számító s ravasz;
S a férfi szív, ha büszkesége elvesz
A szerelemben: gyáva és pimasz.
Ne játszd velem a büszkét! Lábaidnál
Sohasem fogsz látni, míg ezt áhítod:
Nem mintha félnék, hogy tán eltaszítnál,
De mert hogy ezt tedd, lenne rá okod.

Mert ki szerelmet térden csúszva kér,
Szerelmet az nem érdemel soha;
S a csók, ha adva bár, vagy kapva – bér:
Már árulás, azzá kell válnia.
Én meg se mondom néked, hogy szeretlek,
Mert tudnod kell, ha lángját érezed,
S ha igazán szeretsz, nem mondhatod meg
Jobban te sem, mint a hogy megteszed.

Szívem tied! De el ne bízd magad.
A hiúság rajtam meghiúsul.
S bár tenger kéjt árasszon ajakad,
Szerelmes szívem abba mégse fúl.
Én nem tudom játszani a szerelmet:
De kínját játszva hordani, igen.
S ha azt hiszed, úgy bírsz, hogy el se veszthetsz:
Már elvesztettél, drága kedvesem!