Mátyás király megajándékozza Galeotto Marziót
– Galeotto Marzio nyomán –
Újesztendő napján a magyarok ajándékot szoktak osztogatni, hogy az új év szerencsés legyen. Szokásban van az is, hogy a királytól ajándékot kérnek, mégpedig úgy, hogy mindenki saját mesterségének szerszámát eléje tartja: a kürtös a kürtjét, a trombitás a trombitáját, a lantos a lantját, a szakács a fazekát és húsosvilláját, a többiek pedig szintén saját mesterségük eszközét viszik elébe.
A király néhány aranyat vetett a kürtbe, a trombitába és a fazékba meg a többi szerszámba is beledobta az ajándékot; még a királyi pincemester is megismerte csengéséről, hogy aranypénz hullott a kancsójába.
Az ajándékozás estig is eltartott, mert nagyon sokan várakoztak a király bőkezűségére.
Galeotto Marzio, az olasz tudós szintén jelen volt, de nem azért, hogy ajándékot kapjon, hanem hogy a király ajándékait tréfával fűszerezze. Így aztán mindenki eltelt vidámsággal és jókedvvel. Ekkor a király Galeottóhoz fordult, és így szólott hozzá:
- Hát te miért nem nyújtod elém a mesterséged eszközét, hogy te is ajándékot kapj? Látod, ezek itt kürtöt, fazekat, kancsót, a pincemester iccét, a kocsisok lóvakarót, a szabók tűt és ollót, a csizmadiák dikicset és árt nyújtanak elém, és mindegyik megkapja a maga ajándékát.
Galeotto azt felelte, hogy nem hozott magával ilyen szerszámokat.
A király erre így szólott:
- A te szerszámaid a könyvek, amelyeket írtál, mert ezek az én könyvtáram díszei.
Galeotto ekkor megparancsolta fiának, hogy könyveit hozza elő a király könyvtárából.
Amint ezeket odavitték, Mátyás bölcsessége nagyszerűen megnyilvánult: ugyanis mindenki előtt megmutatta, hogy a szakácsokat, a kocsisokat és más efféle embereket nem szíve sugallatából, hanem nemzete szokását követve jutalmazta meg, ezzel szemben a tudós férfiakat nem valami szokás kényszeréből, hanem szíve szerint becsüli, mert az előhozott könyveket annyi arannyal és ezüsttel halmozta el, és olyan sok pénzt is tett hozzá, hogy Galeotto egymaga több és értékesebb ajándékot kapott, mint a többi együttvéve.
A királynak ez a tette nyilván megmutatta, hogy sok embert csak szükségből tart maga mellett, mert nem lehet el szolgálatuk nélkül, de a kiváló férfiakat lelke mélyéből tiszteli, becsüli, és méltó ajándékokkal jutalmazza. Mert hiszen a többiek sokat kértek, se nem sokat kaptak, Galeotto pedig, aki egy szót sem szólt, és ilyesmit nem is remélt, de nem is óhajtott, az ajándékok mennyisége és értéke szempontjából a legelső helyre került.