Kunszentmártoni Molnár István: Anyám varrogat…
Elnéztem fürge,
fehér ujjait,
amint a tű elé
vásznat igazít;
szent meleg érzés
szívemben a hála
ó, szebb foltot
nem vet
senkise nála!
mindenik öltés
apró gyöngyszem tán,
sokat foltozott
már az én Anyám.
Gyermekkorunkban
apró ruhácskánkat,
aztán szívünket,
ha megtépte a bánat…
most ingemet varrja
s arca csupa béke…
jaj, hogy tegyem oda
meghajszolt életem
rongyosan elébe…?
1943